A Veszprém Megyei Honismereti Egyesületet 1991-ben jegyezték be a bíróságon, azóta hivatalosan foglalkozik Veszprém megye helytörténetével. Bándi László elnököt munkájuk fontosságáról, tevékenységi körükről, valamint az utánpótlásról kérdeztük.

Index: – Miért fontos a helytörténettel foglalkozni?

Bándi László: – Úgy gondolom, hogy most, amikor világviszonylatban a globalizációról beszélünk, amikor rendszerek, országok, népek hasonló szabályokat kezdenek követni, feltétlenül szükséges, hogy az azonos területen élő emberek jobban megismerjék a maguk történelmét, mindennapjait. Azt látom, a honismeret, helytörténet is ezt követi – tehát megpróbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy minél jobban feltárjuk történeti emlékeinket, s megismertessük azokat az itt élőkkel. Magyarországon ez a feladat különös fontossággal bír, hiszen szigetként élünk a Kárpát-medencében, se a germán, se a szláv nyelvekhez nem köt semmilyen rokonság. Szinte csodának érzem, hogy az idő viharaiban ez a kis nép megmaradt ezen a területen.

Index: – Jól megférnek a „hivatalos szervek” mellett?

BL: – Természetesen minden országnak vannak hivatalos intézményei, amelyek foglalkoznak az illető ország történetével, igyekeznek megóvni az emlékeket. Ugyanakkor a Kulturális Örökségvédelmi Minisztérium vagy a különböző múzeumok, könyvtárak szerepe behatárolt, tehát nagyon fontos a társadalmi munkában dolgozó emberek részvétele is e területen. Mi látunk minden egyes utcát, házat, rácsodálkozhatunk egy adott értékre, míg a hivatalos szerveknek megvannak a saját feladataik. Kis túlzással élve, mi vagyunk az élő lelkiismeret. Mivel a tagok többségének nem ez a szakterülete, csupán hobbiként foglalkoznak a helytörténettel, nagyon fontos, hogy együttműködjünk a területi könyvtárakkal, levéltárakkal, múzeumokkal. Meggyőződésem, hogy Veszprém, Veszprém megye lényegesen szegényebb lenne, ha nem lett volna például Rhé Gyulánk, Laczkó Dezsőnk. Ezek az emberek amatőrök voltak a szó nemes értelmében, de ha ők nem tették volna dolgukat, nem tárták volna fel Balácát vagy a Gyulafirátót melletti Pogánytelket.

Index: – Hogyan látja, mi a feladata az immár 14 éves múltra visszatekintő egyesületnek?

BL: – Célunk, munkánk értelme az, hogy az egész megyében minél jobban segítsük feltárni a régi emlékeket, ezeket publikáljuk, eljutassuk a fiatalabb generációhoz. Emellett nagyon fontosnak tartjuk, hogy a környező megyékkel – figyelembe véve a Bakonyt, Balatont is – tartsuk a kapcsolatot, valamint az országhatárokon túl is részt vegyünk különböző programokban, illetve segítsük a honismereti szövetség munkáját. Benne vagyunk az országos hálózatban, a Honismeret című folyóiratban rendszeresen jelennek meg Veszprém megyei hírek is, kiadványainkról, rendezvényeinkről tudósítunk, de más lapokban is olvashatók anyagaink. Megpróbáljuk kicsit kiszélesíteni a jelenlegi kapcsolatrendszerünket. Örömmel mondom, hogy december elsején megyünk Komarno-ba, és igyekszünk felvenni a kapcsolatot a Nyitra megyei kollégákkal.
Ha az ember belenéz a már megjelent huszonegy „Veszprém megyei tanulmányok” kötet valamelyikébe, meglepődik, hogy milyen sokirányú a honismereti egyesület – és a tagok – tevékenysége. Bizonyos életkori sajátossága is van a honismereti munkának, szükség van bizonyos élettapasztalatra, tudni kell, hogy egy-egy probléma feltárásánál hova lehet fordulni, kiket kell keresni, illetve, hogy miként kell megírni, hogyan lehet publikálni. A közel százfős tagságunk jelentős része az idősebb korosztályhoz tartozik.

Index: – Égető szükség lehet az utánpótlásra.

BL: – Ahhoz, hogy valaki rendszeresen foglalkozzon ezzel a területtel, fiatal korban kell elkezdeni a munkát. Ezért szorgalmazzuk, hogy az iskolákban is legyenek honismereti szakkörök, ezek vezetőinek képzésére igen nagy gondot fordítunk. Legutóbb például több mint harminc tanár gyűlt össze a megyéből a zirci Reguly Múzeum kismesterségek házában, ahol gyakorlati bemutatón vehettek részt. A középiskolákban is bekapcsolódunk az országosan szervezett képzésekbe, például a Közgazdasági Szakközépiskola tanulói már harmadik alkalommal jutottak el az Országos Ifjúsági Honismereti Táborba. A fiatalok felkészültek a Veszprém megyei majorok történetéből, amit előadás keretében ismertettek meg a többi résztvevővel. Természetesen ezek a pár napos képzések azt is jelentik, hogy a diákok jobban megismerik egymást, és a későbbiekben is kapcsolatot tartanak.
A hely ismerete igenis érdekli az embereket – felnőttet, fiatalt egyaránt. Példa erre, hogy a veszprémi Várkút feltárását és a Szent Miklós-szeg (Kálvária-domb) felújítását sokan kísérték figyelemmel. Fontos, hogy többször eljussunk az ifjúsághoz, feltétlenül erősíteni kell a honismeret, helyismeret szerepét az életükben. Nem sok fiatal kapcsolódik be konkrétan tagként a munkánkba, de mind többször tapasztalom, hogy érdekli a diákokat a téma, egyre több fórumra jönnek el.

Index: – Mióta foglalkozik helytörténettel?

BL: – Először 1960-ban vettem részt honismereti pályázaton. Főszerkesztésemben 1980-ban jelent meg a „Történeti emlékek Veszprém megyében” című gyűjteményünk. „Emlékhelyek Veszprém megyében” címmel 1996-ban jelentettük meg a megye személyekhez és eseményekhez kapcsolódó emlékeit tartalmazó könyvet – most már szükséges lenne a bővített kiadás megjelentetése. Ezen kívül „kirándulást tettem” a veszprémi nyomdászat történetébe, nemrégiben a Napló történetének főbb eseményeit rögzítettem, de említhetném a 15 éves a veszprémi önkormányzat ideje alatt történt főbb eseményeinek összegyűjtését. Jelenleg – többek között – a „Veszprém emlékjelei” című kötet összeállításával foglalkozom.