Múlt héten a kulturális főváros pályázat kapcsán megjelent cikksorozatunkra nagyon sok visszajelzést kaptunk. Számtalan e-mail, sms, telefonhívás, utcai beszélgetés mind-mind azt taglalta, hogyan lehetne Veszprémből a kultúra centruma.

Mindegyik hozzászóló egyetértett abban, hogy a kultúra városunk egyik legfontosabb „gazdasági szektora”, fejlődésünk szorosan összefügg kulturális kínálatunkkal. De ehhez pénz, önkormányzati szerepvállalás kell, és ami a legfontosabb: kreativitás, fiatalos lendület, sok-sok alkotói közösség.

Az állam, az önkormányzat által fenntartott kulturális szféra válságban van, mind szellemi, mind anyagi szempontból. Vezetőiket politikai széljárás szerint váltják, ezért nincs kiforrott koncepció – és pénz sem, hogy a munkatársaik csekély fizetését átutalják. Ezzel szemben a vállalkozásként, a piac minden rezdülését és nyelvezetét értő, jól kommunikáló kultúrcégek sikeresek. Nem lehetnek középszerűek, mert az a halálukat jelentené. Nekik kreatívnak és sikeresnek kell lenniük! A piac igényeit ismerő, jól működő, átlátható és kellően motivált munkatársi gárdával kell rendelkezniük, ahol nem az számít, ki kinek az unokaöccse, és milyen párttal szimpatizál.

Veszprémben is láthatunk ilyen sikeres próbálkozásokat. Gondolok itt Vándorfi László Pannon Várszínházára, a Krámer Györggyel közösen szervezett „A Tánc Fesztiváljára”, Mészáros Zoltán zenés szórakozóhelyeire, az általa életre hívott Veszprémi Ünnepi Játékokra, Muraközy Péter zenés megnyilvánulásaira, az Utcazene Fesztiválra, Debreceny Zoli és Lehoczky Laura képes, mozgásos, írásos kultúrbizniszére. És sokan vannak, akik elégtelen politikai és gazdasági kapcsolat hiányában elvéreznek vagy a megvalósulásig sem jutnak el.

Mindezek, illetve a SZABAD-SAJTÓ Egyesület szerepvállalása – a www.index.veszprem.hu fenntartása, a Pannonfíling Filmfesztivál szervezése –, tapasztalatai abban erősítenek meg, hogy Veszprém önkormányzatának, vállalkozóinak a piaci alapon működő kultúrcégekben kell a sikeres jövőt látniuk. Őket kell segíteniük, nekik kell teret, levegőt – itt az anyagi létezésre is gondolok – biztosítaniuk.

Miből? – kérdezhetik sokan. A város hozzon létre egy alapítvány, amit évente támogasson legalább 20 millió forinttal. Válasszon ki olyan kurátorokat, akik már egzisztenciálisan révbe jutottak, akik életművük tudatában kellő bölcsességgel és tapasztalattal tudnak majd válogatni a beérkező pályázatok közül, akik túllátnak Veszprém határain. Ha őket megtalálja a város, és biztosítja az alapítvány anyagi hátterét, biztos vagyok, hogy számos vállalkozó, nagy cég csatlakozik, ami növeli a pályázati alap összegét. Az itt elnyert összegből valósíthatnák meg ötleteiket a kreatív veszprémiek, nyithatnának számtalan új ablakot a nagyvilágra.

Politikusainknak, cégvezetőinknek látniuk kell, egyedül a kultúra és a vele kéz a kézben járó tudomány alkothat maradandót, és nekik ezt a maradandóságot kell támogatni pénzzel, kapcsolattal, munkával.