Tíz éve gyakorlatilag kihasználatlanul áll az egykori gyermekkórház épülete, amely 1904-ben még gyermekmenhelyként kezdte meg működését. Hogya György helytörténeti kutató kisebb-nagyobb megszakításokkal 1943-tól 40 éven keresztül dolgozott az épületben. 1975-ben megírta „25 év tükrében a veszprémi megyei gyermekkórház (1950-1975)” című tanulmányát, amit készséggel a rendelkezésünkre bocsátott, hogy szemezgessünk a jelenleg Hóvirág u. 1. szám alatt álló épület múltjából.

A XVIII. század végén az elhagyott gyermekek gondozását a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület és az Országos Gyermekmenedékhely Egyesület látta el az Országos Betegápolási Alap terhére. Széll Kálmán belügyminiszter nem tartotta helyesnek, hogy az állami gyermekvédelmet magánjellegű társulatok közvetítésével oldják meg. 1903-ban kiadta a Gyermekvédelmi Szabályzatot, amely később vezető zsinórul szolgált a gyermekmenhelyek működéséhez, melyekből 18 épült az országban – többek között Veszprémben is.

A Ruffy Pál, a gyermekmenhelyek országos felügyelője, dr. Frank Ödön, egészségügyi felügyelő, valamint Ybl Lajos, műépítész alkotta bizottság választotta ki a veszprémi gyermekmenhely területét, amelyet – az 1888-ban Ferenc József által kinevezett – Hornig püspök adományozott oda a célra. Az építést Ybl Lajos tervei alapján Csomay Kálmán veszprémi építőmester végezte. Amikor 1904. október 1-jén a veszprémi Gyermekmenhely elkezdte működését, a gondozottak létszáma 1100 volt, az igazgatói posztot dr. Cseresnyés József töltötte be.

Az I. világháború utáni infláció, a ’20-as, ’30-as évek válsága, majd a II. világháború nagy megpróbáltatások elé állították az intézetet. A háborúban 28 bombát kapott a gyermekmenhely területe, az épület tető és ablak nélkül maradt, így mindenki a Nemzeti Bank sziklában található óvóhelyére költözött le. 1945. március 23-án Veszprém felszabadult és április első napjaiban – a front elvonulása után – a szovjet katonai parancsnokság visszaadta az épületet eredeti rendeltetésének. Háromheti bunkerélet után a dolgozók a gondozottakkal együtt visszatértek a régi otthonukba, hogy hozzáfogjanak az újjáépítéshez. Először tetővel látták el az épületet, majd az ablakokat üvegezték be az akkor kapható tejüveggel.

Magyarország felszabadult, de a kegyetlen és értelmetlen háború nemcsak emberáldozatokat követelt, hanem az anyagai javakat is elpusztította. A veszprémi gyermekmenhely már ekkor betöltött bizonyos kórházi funkciókat is. A magyar állami gyermekvédelem történetében jelentős fordulatot hozott egy 1948-as kormányrendelet, amelynek értelmében a gyermekmenhelyek nevét Állami Gyermekvédő Intézet elnevezésre változtatta át 1949. január 1-jével. A Népjóléti Minisztérium elsőnek – 1950. február 1-től – a budapesti, a gyulai, valamint a veszprémi intézeteket kórházasította, a veszprémi az Állami Gyermekkórház nevet 1954. január 1-jén vette fel.

1954. májusában nyitották meg a koraszülött osztályt, akkoriban Magyarországon alig volt hasonló légkondicionált, boxosított koraszülött-részleg vidéken. Júliusban a megyei tanácshoz került az intézet, 1955. végén pedig felvette a Heim Pál Megyei Gyermekkórház elnevezést. Az önállóság 1977. január 1-jéig tartott, ekkor hozzácsatolták a megyei kórház intézetéhez. A különálló gyermekosztály 1995. július 12-ig maradt meg, majd a Kórház utcába költöztették át ágyakkal, betegekkel, dolgozókkal együtt az új E épület negyedig emeletére.