Kedd délután öt órakor rendezzék meg azt a fórumot, melyen az önkormányzat képviselői, valamint az A.D.U. Építész Iroda munkatársai tájékoztatták a meghívott érdeklődőket a Séd-völgy rehabilitációjára irányuló programtervről. A szervezők elsősorban civil szervezeteket hívtak a megbeszélésre, de a részvételi felhívás a helyi sajtóban is megjelent, így bárki jelen lehetett, aki érdeklődik a projekt iránt. Az esemény célja az egyszerű tájékoztatáson túl az volt, hogy a jelenlévők elmondhassák véleményüket, javaslataikat a tervvel kapcsolatban.

A projekt tervezett elemeiről részletes beszámoló már jelent meg lapunkban (olvasható itt ), de nagy vonalakban összefoglalva arról van szó, hogy sikeres forrásteremtés esetén sor kerülhet a Séd völgyének rendbetételére a Kiskuti csárdától a Nivegy-völgyi borok házáig terjedő szakaszon. Mindebbe beletartozna a környezeti állapot rendezése, a belvárosig húzódó „zöldfolyosó” megőrzése, néhol kiterjesztése, sétány és bicikliút kiépítése, parkok kialakítása, stb. – egyszóval a terv nagyvonalú és mindenképpen tetszetős. Érdekes, hogy az elképzelések szerint a barokk belváros mellett tér nyílhatna a „középkori Veszprém” bizonyos elemeinek, így a Veszprémvölgyi apácák kolostorának vagy a Margit-romoknak újraértékelésére, hangsúlyosabbá tételére is.

Népes társaság gyűlt össze a Gizella hotel belső termében. Már az biztató kezdés volt, hogy Asztalos István alpolgármester és Temesvári Balázs, a program egyik koordinátora utalt a Nemzeti Fejlesztési Tervre, és arra, hogy az 2007 és 2013 között nagy volumenű fejlesztésekre adhat módot – abban az esetben, ha az önkormányzat idejében reagál, és megfelelő minőségű projektelképzelésekkel áll elő idén és jövőre.

A felvezetés után a tervezéssel megbízott építészek foglalták össze egy órában az elképzeléseket, majd rendkívül tartalmas és konstruktív vita vette kezdetét. Szó esett többek között a Benedek-hegy rendbetételéről, útjelző táblák kihelyezésének szükségességéről, biciklis pihenőhelyekről, a lakosság érthető (hétköznapi nyelven megfogalmazott) tájékoztatásának fontosságáról.

Többek fejezték ki kétségeiket a rekonstrukció során felépítendő parkok, játszóterek, műtárgyak védhetőségével kapcsolatban. A szervezők is osztoztak ebben az aggodalomban, és elmondták, hogy ezt a kérdést már a tervezés során is kiemelten kezelték, kezelik, mivel a vandalizmus valóban egyre nagyobb problémát jelent. Más ötletek mellett szó esett arról is, hogy a megváltozott környezethez illően akár lovas rendőrök is ügyelhetnének majd a közbiztonságra.

Nem csak a jövőről, a múltról is sok szó esett. Így tudtuk meg, hogy akácok borították a Benedek-hegyet a harmincas évekig, hogy volt idő, mikor kapuval védték a dombot, és pisztráng-versenyt rendeztek a völgyben. Megtudtuk, hogy a Séd vízszintje azért (is) ilyen alacsony, mert amikor a part menti lakók kutakat fúrtak, akkor a „ramatyot” visszaborították a patakmederbe, és így a víz szintje mintegy fél méterrel csökkent.

Aztán vita kerekedett arról, hogy érdemes-e ezt a természetes környéket kultúrtájjá alakítani; melyik megoldás hasznosabb a gyermekek tanulása, fejlődése szempontjából: ha a környezet háborítatlan állapotában ismerkedhetnek a növényekkel, állatokkal, vagy ha mindenki számára megközelíthetővé tesszük ezt a tájat, ugyanakkor meg is változtatjuk.

Érkeztek egészen konkrét javaslatok és felajánlások is – öltöző felállításáról sportolók számára, arról, hogy az állatkert bővítése más területen történjék, valamint turistajelzések felfestését, és a Jutas őrmester Benedek-hegyi túra hagyománnyá tételét ajánlották fel civil szervezetek. A jelenlevők egyetértettek abban is, hogy az új völgyben az önkormányzat újfajta szerepvállalása szükséges – egyfajta pláza-szisztéma szerint. Tehát az önkormányzat ne hagyományos értelemben vett bérbeadóként viselkedjék, hanem szigorúan szabályozza a völgy életének kereteit, ahol helyet kapnak az üzleti vállalkozások is, viszont aki megszegi a szabályokat, azok ellen határozottan lépjen fel.

Régen voltam ennyire konstruktív fórumon, ahol nem a pártpolitika, a „jó-jó, de úgysem lesz rá pénz”, a „ki gazdagszik meg belőlünk” határozták meg a hangnemet, hanem az együttműködésre, együttgondolkodásra való törekvés, a résztvevők érezhető jó szándéka, tenni akarása.