Veszprém régiós központ lett, vagy Veszprém regionális társközpont lett, vagy Veszprém fejlesztési pólus lett – melyik a helyes kifejezés? És főleg: mit jelent ez számunkra? Erről kérdeztük Temesvári Balázst, a Polgármesteri Hivatal projektmenedzserét, területfejlesztési szakértőt.

Index: – Igaz-e, hogy Veszprém (Székesfehérvárral együtt) regionális központ lett?

Temesvári Balázs: – Még a szakma számára is nagy kihívás e fogalmak meghatározása, a definíciók folyamatosan változnak. A mindenkori kormányzati ciklusok elején napirendre kerül a regionalizáció és decentralizáció terve, de ahogy telik az idő, ez lecseng. Így van ez 2005 végén is: jelenleg a közigazgatási régiók létrehozása lekerült a napirendről.
Számunka az EU-s források fogadását tekintve van jelentősége a régiónak. Ilyen szempontból léteznek tervezési-statisztikai régiók. Az országnak hét ilyen egysége van, mi a közép-dunántúli régióhoz tartozunk. A területfejlesztési törvény tavalyi módosításával meghatározták a tervezési-statisztikai régiók központjait. Ám nem minden tekintetben érvényes ez a kijelölés: számos vizsgálat készült, amely szerint csupán néhány intézménnyel maradunk le Székesfehérvártól, ugyanis Veszprémben 17–18 térségi hatáskörrel rendelkező szervezet központja működik, és ez messze több, mint Tatabánya vagy Dunaújváros területén működő központok száma.
Mindezek alapján Veszprém a régió társközpontjának tekinthető. Az újabb európai trendek is ebbe az irányba mutatnak. Az Európai Unió nem központokban, hanem városhálózatokban gondolkodik, így Veszprém és Székesfehérvár kapcsolata modellértékű lehet, mert ez a megoldás nagyon sok hatásköri konfliktust minimálisra csökkenthet

Index: – Mindebből automatikusan következik, hogy Veszprém fejlesztési pólus?

TB: – Nem: el kell választani a két szerepet. 2005 októberében született kormányhatározat arról, hogy Veszprém és Székesfehérvár is bekerült a fejlesztési pólus programba. Így e két település is bekapcsolható abba a programba, amelynek korábban öt egyetemi nagyváros és Budapest volt része. Az eredeti koncepcióból kimaradt régiónk, ami ellentmondásos helyzetet teremtett volna. Hiszen Közép-Dunántúl az „innováció régiója” jelmondatot hirdette meg, ami nem értelmezhető innovatív gazdaságfejlesztés nélkül. Ez óriási hátrányt jelentett volna a térség számára.
Kijelölték tehát a nyolc várost, amelyek olyan szellemi kapacitással bírnak, amelyek alapjai lehetnek az innováció-orientált gazdaságfejlesztésnek. Ami nagyon jó, hogy mindez nem csak jelszavak szintjén jelentkezik, hanem olyan fejlesztésekről van szó, amelyek során az önkormányzatoknak együtt kell működniük az egyetemmel és a gazdasági szereplőkkel – elsősorban nem a kamarákkal és az érdekvédelmi szervezetekkel, hanem azokkal, akik nap mint nap megmérettetik magukat a piacon és a kutatás-fejlesztést elengedhetetlennek tartják tevékenységük során. Több évtizedes tapasztalatok, a jó gazdasági kapcsolatok újabb lendületet adhatnak Veszprémnek és a régiónak, tíz-húsz évre meghatározzák a város fejlődésének irányát.

Index: – A mindennapi veszprémi emberek számára is jelent ez érzékelhető változást?

TB: – Nem csak inkubátorházra, szélessávú internet-hozzáférésre, ipari parkokra kell gondolni, amelyek kimondottan a gazdaságfejlesztést szolgálják, hanem adott esetben bérlakás-programra, belső úthálózat-fejlesztésre is. Olyan beruházásokra, amelyek színvonalasan tudják szolgálni nemcsak a város, hanem a környező térség érdekeit is. Húzószereppel kell bírnia Veszprémnek és Székesfehérvárnak, hiszen a növekedési pólusok fejlesztéseinek kell egész Magyarországot sikeressé tenniük. Ezért ebben a munkában nagy a felelősségünk. Akkor lehetünk sikeresek, ha a szűkebben vett városfejlesztési elképzeléseket minél jobban kapcsolni tudjuk az innováció vezérelte projekttervekhez. Ha jól tudjuk ideologizálni a városfejlesztési projektjeinket, akkor a nagyléptékű programoknak köszönhetően az itt élők mindennapjai is komfortosabbá tehetők.

Index: – Mit szól mindehhez Fehérvár?

TB: – A konszenzusképesség a szakma oldaláról megvan. Pozitív az, hogy a fehérvári kollegák hasonlóan gondolkodnak, mint mi, hiszen nem egymás ellen, hanem egymással együttműködve, egymást kiegészítve kell dolgoznunk – a közös munka során egymás fejlesztéseit tovább erősíthetjük, ugyanakkor fontos, hogy ne történjenek párhuzamosságok.

Index: – És Tatabánya meg Dunaújváros?

TB: – Tatabánya és Dunaújváros sérelmezi, hogy elesik egy nagy lehetőségtől. De ezt nem így kellene felfogni, hanem úgy, hogy rajtunk keresztül olyan esélyhez jutottak, amelynek elérésére egymagunk nem lettek volna képesek. Bennünket szerencsére nem érnek olyan erős támadások, mint Nyugat-Dunántúlon Győrt. Esetünkben külön szerencsés, hogy a veszprémi és a székesfehérvári polgármester folyamatosan egyeztet egymással, és szakmai kérdésekben is konszenzusra tudunk jutni Fehérvárral.

Index: – A régiós szerepek ilyen fajta meghatározása mennyire konzerválja a megyerendszert?

TB: – Ez is területpolitikai kérdés. Minden kormányciklus alatt előkerül a probléma: megmaradjon vagy szűnjön meg a megyerendszer? Nem lehet erre egyértelmű választ adni, hiszen sok érv szól ellene és mellette. A magánvéleményem az, hogy először megalapozó tanulmányokat kellene készíteni a kérdésről. A mai állapotában – amelyet az önkormányzatokról szóló törvény határoz meg – kérdéses, hogy szükség van-e megyékre, mert elsősorban intézményfenntartói feladattal bírnak; a gazdaságfejlesztésre érdemben nincsenek nagy hatással. Közgazdasági szempontból elemezni kellene, megérné-e a közigazgatási régiókat felállítani. Nem kell kitalálnunk a spanyolviaszt: Európában vannak erre modellek. A közigazgatási régiók mellett megyék is működnek, de a hatásköröket úgy osztották le, hogy azok a térség méreteihez illeszkedjenek. A régiók elengedhetetlenek az olyan nagyléptékű feladatok megvalósítása során (pl. autópálya-építés, vasút-rekonstrukció), amelyekhez a megye a maga méteréből adódóan kicsi – viszont számos fejlesztési feladatot éppen méreténél fogva végezhetne a megye, gondolok itt a szociális, oktatási, szakképzési fejlesztésekre.