Ködszurkáló hetifika

A világot felületesen szemlélődők figyelmét felhívnám erre: Veszprémbe beköszöntött az ősz… Miután egész nyáron elkeseredett – hogy közhelyesen fejezzem ki magamat – szélmalomharcot vívott a város, hogy gagyi és igényesebb kulturális programjaival egy működő és ÉLŐ megyeszékhely képét mutassa az ITT élő (nem sokára – választó!) „pógár” számára; most az egyetemisták „sáskahadjáratával” ez a probléma egy csapásra megoldódni látszik…

Azt, hogy szeretett városunk most már megint él, két – megfigyelésen alapuló – banális ténnyel tudom alátámasztani:

1. A nyári hónapok alatt összesen nem láthattunk annyi használt kondomot a parkokban, mint ezen a héten, a nemzetfogyásunk felett sírdogáló konzervatívok nagy-nagy sajnálatára. Mennyi kárba veszett ősmagyar gén…
Javaslom a szelektív hulladékgyűjtés elvét követő megoldást: helyezzünk el a közterületeken külön erre a célra szentesített kukákat (a költségeket a kondom-gyártók állnák), ahová szintén szelektíven szemetelhetnének a magyarok és kissebségeik. Maga a kuka lehetne a nyugaton már bevált óvszer-automata is. Megszervezett, sűrűbb szemétszállítással olyan génbankot hozhatnánk létre, amilyet nyugaton csak hatalmas költséggel tudnak. Merjünk nagyot gondolni!
De az is megoldás lehetne, ha olyan kollégium-rendszert építenénk ki, ahol a fiatalok nemcsak tanulni, aludni, hanem némi nemi életet is tudnak élni. Esetleg támogatni „államice” az egyetem alatt lakást bérlőket. Vagy egyáltalán az egyetemistákat. Ne feledjük, nem sokára ők tartják el, vezetik, Magyarországot…

2. Az egy főre jutó hányások száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt hetekben, javítván az olcsóbb kocsmák tulajdonosainak kedélyét. Ez a – nem éppen egészséges életre utaló – tény félrevezetheti a felületesen vizsgálódót… Éppen ez az egyik legbiztosabb jel, hogy beindult a veszprémi gazdaság egyik motorja: a vendéglátóipar.
Minden hányásban – nem csak szó szerint – benne van az ÁFA, egy rakat adó, köztük a helyi iparűzési is. Tehát mélyen tisztelt polgárnék és polgárok! Ha hányást látunk, viduljunk városunk megállíthatatlan gyarapodásán! Minden darabka répa – amely köztudottan mindig jelen van - a hmuszolódásra hasztalan vágyó kicsi és felnőtt rókákban minimum száz forintot jelent a költségvetés számára…

Más pozitív jeleket is látok. A jobbkéz megfogta minap a balkezet. Ezen ujjongott a helyi sajtó egy hétig. Mert díjat alapítottak, ami nagyon szép gesztus. (Igaz, hogy közpénzből, de ne kukacoskodjunk, csak zárójelben jegyezzük meg, kíváncsi lennék, kezet fogtak vóna-é, ha a saját bukszájukat kellett vóna kinyitni.) De tegyük ezt félre: eme aktus láttán a város jövőjét féltők szemét elhomályosítá a meghatódás könnye… Az enyémet nem. Szerintem ez a – amúgy teljesen hétköznapi – kézfogás kb. ennyit jelenthet: 1. Közeledik a választás. 2. Polgármesterünk kiszáll a helyi ringből. 3. Az ügyvéd úr politikai súlya már nem a régi. 4. Közeledik a választás.

Rovat: