A tanév tán egyik legizgalmasabb időszaka a szeptember. A régi társak találkoznak, az újak ismerkednek – diáktársaikkal, a tanárokkal, az iskolával egyaránt. Sándor Lászlóval, az Ipari Szakközépiskola és Gimnázium igazgatójával az idei évkezdésről, az iskola szellemiségéről, diákokról és tanárokról beszélgettünk.

Index: – Az idei évkezdés problémamentesen alakult az iskolában?

Sándor László: – Mondhatom, hogy a megszokott módon indult a tanév. Egy-két kolléga persze az utolsó pillanatban lépett vissza, de szerencsére tudtuk pótolni a hiányukat – rengeteg pályázó közül választhattunk. A felújítások, karbantartások időben elkészültek, így nyugodtan vártuk vissza a diákokat. A gyerekek is aranyosak voltak az évnyitón – néhányan persze nem jelentek meg, de ez nem újdonság. Bízom abban, hogy az idei tanév könnyebb lesz, mint a tavalyi, mivel a szabályzatok (pedagógiai program, házirend, közalkalmazotti szabályzat) átdolgozása nem lesz olyan jelentős, mint az elmúlt esztendőben, ez ugyanis eléggé lekötötte a vezetőség és a kollégák erejét.

Index: – Milyen típusú képzést kínálnak az ide jelentkező diákoknak?

SL: – Iskolánk két fő profillal rendelkezik: gimnáziumi és a szakközépiskolai oktatást végzünk. A két gimnáziumi osztályunk közül az egyik általános tantervű, a másik pedig öt éves, azaz egy év nyelvi előkészítővel indul, valamint számítástechnikai specializáció kapcsolódik hozzá. Emellett négyféle szakmánk van: vegyész, gépész, környezetvédő, informatikus. De tudni kell, hogy a szakközépiskola sem az, ami régen volt – a szakközépben már ugyanazok az érettségi tantárgyak, s ezek tananyaga is ugyanaz, mint a gimnáziumban. A szakközepes diákjaink a négy év alatt csak nagyon kevés szakmai tárgyat tanulnak, az érettségi után pedig eldönthetik, hogy maradnak-e ötödik évre, tesznek-e technikusi vizsgát.

Index: – Veszprémben versenyezniük kell a középiskoláknak a diákokért?

SL: – Érezhető egy kis verseny – de hála Istennek, nekünk nincs gondunk a diákok létszámával. Idén is többen jelentkeztek, mint ahány tanulót fel tudtunk venni.

Index: – Ez a minek tudható be?

SL: – Úgy gondolom, hogy az iskola diák-centrikusságának. A szülők érzik, hogy segítjük a gyerekeket, és a szülő a legjobb hírverő – viszi az ismerősöknek az információkat, véleményezi az iskolát. Emellett az is fontos, hogy talán nem minden gyerek akar „versenyistállóban” tanulni.

Index: – Hogyan fogalmazná meg az Ipari Szakközépiskola szellemiségét?

SL: – Iskolánk nem öreg és nem is fiatal, az ötvenhetedik tanévet kezdjük idén, és a hagyományainkat visszük magunkkal. Mottónk: nevelni és tanítani. Köztudott, hogy egy nagyon összetartó tantestület dolgozik nálunk, s úgy gondolom, hogy ez egy iskola életében kulcskérdés. Engem is ez tartott itt. Soha nem merült fel bennem a távozás gondolata – pedig lett volna rá lehetőség –, mert nem tudtam elképzelni, hogy ne legyek együtt nap mint nap a kollégákkal. Nagyon vigyázok arra, hogy ez a jó hangulat megmaradjon a tanári karban, és igyekszünk a gyerekekkel is minél többet együtt lenni, bár ez borzasztó nehéz. Hiszem, hogy a jó tantestületi légkör kihat a diákokra is. Persze nehéz őket visszahozni délutánra, de mindig igyekszünk valamit kitalálni, most épp két csocsót rendszeresítettünk a klubhelyiségben, sőt, ha minden jól megy, idén tartunk gyereknapot is.

Index: – Az oktatási tevékenység mellett mit kínálnak még a diákoknak?

SL: – A szakkörökről nem mondtunk le, emellett végzünk tehetséggondozást, tanulmányi versenyekre készítjük fel a gyerekeket. Iskolánkban például filmklub is várja a diákokat. Persze nem a film megnézése a valódi program – hiszen ma már minden kikölcsönözhető –, hanem az utána következő beszélgetés – vagyis a tanár személye teszi vonzóvá a klubot. Néhány évig a kézilabda fontos szerepet játszott az iskola életében – mára ez átalakult: nincsenek külön osztályba gyűjtve a kézilabdázók, de még mindig a veszprémi csapat egyik fontos utánpótlás-bázisa vagyunk. A sportra mindig nagy hangsúlyt fektettünk, tavaly például a Diákolimpián összesítésben harmadikok voltunk országos szinten, de minden évben ott vagyunk az első tízben. Sajnos idén elmentek a legjobb atlétáink – negyedikesek voltak.

Index: – Az elsősök beilleszkedését mivel tudják segíteni?

SL: – Érdekesek a mostani elsősök – egy pillanat alatt otthon érzik magukat. Különösen azok, akik ugyanabból az általános iskolából jöttek, és egy osztályba kerültek. Ugyanakkor az évnyitón szokásos avatón – amikor hozzájuk szólok pár szót, és a legnagyobbaktól kapnak egy-egy jelvényt – sápadtak, idegesek voltak. Ráadásul két elsősnek én magam szoktam személyesen feltűzni a jelvényt, de már nem váratlanul hívom ki a két gyereket – előre kell szólnom nekik, mert egyébként zavarba jönnek. Általában nincs nagyobb probléma a beilleszkedéssel, persze elnézőbbek is vagyunk az elején, a kollégákkal megbeszéljük, hogy megértően bánjanak az új tanítványokkal. Emellett én is bemegyek minden első osztályba, és megbeszéljük a diákokkal, hogy mire vigyázzanak, hogyan tanuljanak, öltözködjenek.

Index: – Min változtatna – mind az iskola, mind az oktatás területén – ha lehetősége lenne rá?

SL: – Elsősorban nagyon ráférne az iskolaépületre egy alapos átalakítás. Az oktatás terén több szabadságot adnék a tanároknak – el kellene érni, hogy a pedagógusaink bátrabban módosíthassák a központi tananyagot. A gond azoknál a tantárgyaknál van, amelyeket számon kérünk az érettségin, ezek esetében a szaktanár nem hagyhat el olyan anyagrészeket, amelyeket feleslegesnek ítél, mert érettségin szóba kerülhetnek. Emellett az az álmom, hogy az igazán elkötelezett tanárok legyenek jól megfizetve. Ugyanis a diák nem gép. A gépnek mindegy, kit állítok mellé, a diáknak viszont ennél sokkal több kell: jól felkészült, empátiával, elhivatottsággal rendelkező tanár. A mai világban egy igazgató köteles megengedni, hogy alkalmazottai máshol is dolgozhassanak. Ezt meg is értem, hiszen a fiatal kollégák a fizetésükből nem tudják az életüket megalapozni, elkezdeni – máshol is munkát kell vállalniuk. Így viszont kihajtják magukat. Az ideális az lenne, ha csak itt dolgozva elő tudnák teremteni azt az egzisztenciát, ami szükséges az anyagi gondoktól mentes élethez.