A tanév első hónapja diáknak, szülőnek, sőt, még tanárnak és nehézségeket okoz. Jáger Erzsébet pszichológus – aki számos középiskolában is foglalkozik gyerekekkel – többek között elmondta; az első iskolai élmények határozzák meg, hogy később miként viszonyulunk a tanuláshoz.

Index: – Mennyire viseli meg a diákokat az iskolakezdés?

Jáger Erzsébet: – Ez különböző. Akadnak gyerekek, akik például várják az iskolakezdést – főleg azok, akiknek az osztályban vannak a barátaik, vagy kollégisták, akik középiskolásként az iskolában és a kollégiumban kezdtek komoly barátságokat kiépíteni, és már hiányzik nekik a társakkal való együttlét. De a jó tanulók is örülnek a szeptembernek, mivel új sikerélményeket tartogathat a tanév. Azonban vannak gyerekek, akik elkezdenek szorongani, nekik az iskola sok stresszel, feszültséggel jár.

Index: – Mennyivel nehezíti meg a tanévkezdést, ha új intézménybe kell menni?

JE: – Az mindig problémát jelent. Nagyon fontos a gyerekeknek az állandóság – ugyanazok a tanárok, társak, ugyanazok a falak. Ez biztonságot ad számukra. A természetes iskolaváltás (általánosból középiskolába) kevésbé viseli meg a gyerekeket, de ha például költözés miatt, vagy más okból kell iskolát váltani, azt jobban megérzik. Új iskolánál a gyerek tudja, hogy bizonyítania kell.

Index: – A nyári szünetben mások az elvárások, mint szeptembertől az iskolapadban. Mennyi időt vesz igénybe az átállás? Könnyen megbirkóznak ezzel a diákok?

JE: – Nem. Még az idősebbeknek se megy könnyen, a kisebbeknek pedig különösen nehéz az átállás. A kicsik életkori sajátosságainak nem igazán felel meg a 45 perc odafigyelés, és a kevés szünet. Különösen elsőben muszáj erre nagyon ügyelni, bizonyos ideig nagyobb szabadságot kell adni a gyerekeknek. A középiskolások a nyáron hozzászokták, hogy sokáig fennmaradnak, reggel lustálkodnak, többet vannak a barátaikkal. Nekik is alkalmazkodni kell az új időbeosztáshoz.

Index: – Iskolapszichológusként milyen tipikus problémákkal találkozik?

JE: – Az egyik a serdülők és a szülők közötti konfliktus. Ez a korosztály életkori sajátosságai miatt sokszor veszekszik a szüleivel. Egyedül akarja megoldani a problémáit, másként gondolkozik – ez normális, amit nem mindegyik szülő ért meg. Egyesek olyanokat követelnek a középiskolás gyermektől, ami szokatlan a mai világban, például a 17 éves gyerek érjen haza délután hat órára. Ez irreális. A szülők szigora miatt ezek a gyerekek nehezen tudják a felmerülő konfliktusokat megoldani, és közben szenvednek.
Felkeresnek még olyan diákok, akik alkoholista szülővel élnek együtt, amit tolerálniuk kell. Tipikus probléma még – főleg a középiskolásoknál –, hogy a szülők válófélben vannak, ennek feldolgozásában többen kérnek a pszichológustól segítséget.
A 14–18 évesek körében gyakran jelennek meg partnerkapcsolati problémák. Ebben az időben érik felnőtté a testük, amit egyesek nehezen fogadnak el. Ekkor fordul elő például a lányok körében, hogy irreális fogyókúrába kezdenek, ami egyébként nem szükséges. Amíg nem békülnek meg önmagukkal, nehezen boldogulnak a kapcsolatteremtéssel is.

Index: – A fiatalok fel merik keresni a pszichológust?

JE: – Változó. Vannak iskolák, ahol például a gyerekek spontán jönnek, mert természetesnek veszik a pszichológus segítségét. Egyes intézményekben kiemelkedően sok az olyan problémás diák, akik már korábban is jártak pszichológushoz. Ők megtanulták, hogy ez egy olyan hely, ahol elfogadják őket, elmondhatják problémáikat… Más gyerekekben pedig ott dolgozik az előítélet, miszerint aki pszichológushoz jár, az „be van csavarodva”. Valahol például a pedagógusok sem ismerik el a pszichológus szükségességét.

Index: – Egyre több 6–8 osztályos gimnáziumot indítanak, ahol a 10–12 évesek együtt járnak a 18 évesekkel.

JE: – Biztos nem értik meg egymást, s erre az iskolának fel kell készülni. A tanárok munkája is fontos, ugyanis nem lehet középiskolai elvárásokkal viszonyulni egy 12 éves gyerekhez. Úgy érzem, túl nagy szerepe van az iskolákban a teljesítménynek. A tananyag megtanulása fontosabb annál, mint hogy a gyereket embernek nézzék, neveljék. Említenék egy jó példát: A péti Kolping-iskolában például nem az a lényeg, hogy a gyerek azonnal megtanulja a kémiát vagy a biológiát – mindenek előtt megérteni, elfogadni, segíteni és nevelni igyekeznek a gyereket. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor meg fogja tanulni a kémiát, biológiát is.

Index: – Van erre idő?

JE: – Azt gondolják az iskolák, hogy nincs, de ez nem így van. Szerintem túlságosan bonyolult a tananyag – a diákok mégis megtanulják, majd pedig el is felejtik, mert semmire nem tudják használni. Sokkal gyakorlatiasabb, praktikusabb, főleg a gyerekek cselekvésére épülő tanagyagot kellene oktatni.

Index: – A szülőknek is plusz feladat a szeptember.

JE: – A szülők segíthetnek abban, hogy a gyerek iskolakezdése gördülékenyebb, simább legyen. Nagyon fontos, hogy a szülők sose fenyegetőzzenek az iskolával. Próbálják meg az iskolát olyannak bemutatni – főleg a kicsiknél –, amilyen: lesznek jó és nehéz dolgok, feladatok – bíztatni kell a gyereket, hogy végig tudja csinálni. A legtöbb szülő maga is fél, neki is voltak kudarcai az iskolában, ezt a félelmet pedig átveszik a gyerekek.

Index: – A tanév elején meddig legyenek engedékenyebbek a szülők, meddig tart az átállás?

JE: – Nagyon figyelni kell, mert nem szabad, hogy az elején elcsússzon a gyerek – fokozatosan kell a szokásokat kialakítani a tanulással kapcsolatban. Az első élmény nagyon meghatározó – az első osztályban dől el, hogy milyen lesz a gyermek egész iskolai karrierje. Nem jó, ha a szülők rátelepszenek a kisdiákokra, és egész délután tanultatják őket.

Index: – Nem is szabad erőltetni a tanulást?

JE: – Ha nagyon nem megy, akkor másként kell motiválni – játékos feladatmegoldásokkal, kisebb, mozgalmas szünetek beiktatásával kell próbálkozni. A tanulás semmiképp nem lehet büntetés. A szülők sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a gyereket ki sem engedik a levegőre. „Amíg nem tanultad meg, nem mehetsz ki…” – mire végez, besötétedik, és már tényleg nem mehet sehova. Emiatt nem csak a kedve megy el a gyereknek a tanulástól, hanem a minimális mozgás sincs meg, ami a fejlődéséhez szükséges.

Index: – A tanároknak is nehéz a kezdés?

JE: – Természetesen. Mindig nagy kihívás számukra, hogy megismerjék az új tanulókat. A gyerekeknek nagyon jó érzés, ha a tanár néhány óra múlva már a keresztnevükön szólítja őket. Sok múlik az ilyen apróságokon.