A legtöbb iskolában ma zajlanak az évnyitó ünnepélyek, holnap pedig megkezdődik a tanítás. Traumatikus időszak ez tanároknak és diákoknak egyaránt – talán csak a szülők nyugodhatnak meg: végre tudják, hol tölti napjait csemetéjük. Előkerülnek az iskolatáskák, a füzetcsomagok, a diákbérletek… Kezdődik az iskola.

A tavalyihoz képest ez az évkezdés egy misztikummal kevesebbet tartogat, hiszen az idén érettségizők már nagyjából tudhatják (legkésőbb az évnyitón hallani fogják), mire számíthatnak 2006 májusában-júniusában. Lesznek iskolák, ahol azt hallják majd, senki nem jutott be a tavaly végzettek közül a felsőoktatásba, más helyeken az eddigiekhez hasonló, kiemelkedő felvételi arányokról számolnak majd be.

A 2006-ban végzők már tudják, hogy a főiskolai, egyetemi helyek több mint feléhez nem volt elegendő a 120 pontos (a középszintű érettségivel elérhető legjobb) eredmény. Ők már úgy készülhetnek, hogy ha jobb (nagyobb presztízzsel bíró diplomát adó) intézményben szeretnének továbbtanulni, akkor a nagyobb esély érdekében kell a nyelvvizsga, kell az emelt szintű érettségi bevállalása.

De persze kit foglalkoztat most még az érettségi? A tavaly érettségizők puszta számokká válnak az igazgatók szájában, az ideiig meg még hátra van egy egész tanév. Fontosabb most, hogy ki, kivel, hol, mit csinált a nyáron, és nem lesz-e belőle baj. Mi történt az iskolával a nyár folyamán, építettek-e új szárnyat hozzá, vagy netalán még most is építik, és az első néhány hét vidám ütvefúrókoncert közepette telik majd?

Megvan-e még az iskolabüfé? Lehet-e csokikát, meg kólát kapni, vagy mindnyájunkat felemészt a bio? Hány kiló tankönyvet kell az idén cuccolnunk, a kiselsősöknek már tényleg csak kettőt? Megvannak-e kedves és kevésbé kedves tanaraink, akiket oly fájó szívvel hagytunk el júniusban, vagy néhányan elvesztek, s néhány új került helyettük?

Megannyi kérdés zsong ilyenkor a diákok fejében – a tanárokéban csak azért kevesebb, mert ők már másfél hete szembesültek mindezzel. Az ember szíve sajog, hiszen elmúlt a nyár, a vakáció, de a másik oldalon talán kicsit kíváncsi is, milyen lesz a következő év. Hiányoztak az osztálytársak, a sulipálya, ahol minden szünetben lehet önfeledten focizni (hóban-esőben, bármikor), a pad, amit már olyan otthonosan összefirkált és karistolt az ember, és neadjisten még a tanárok is, akiknek a szívózása nélkül nem élet a diákélet…

Alapvetően szomorú ünnepség az évnyitó. Olyan, mint egy temetés: a nyarat búcsúztatjuk. Ugyanakkor vidám is, hiszen valami új, izgalmas kezdődik, valami kihívásokkal és meglepetésekkel teli. Amúgy meg mit adott nekünk ez a nyár? Majdnem végig esett, volt egy csomó árvíz, néha majd megfagytunk – alapvetően szörnyűre sikeredett. Hja, hogy te Mallorcán nyaraltál? Hát tudod mit, gebedj meg – de azért előtte mutasd a fényképeket!