Aki ismeri A Négyszögletű Kerek Erdő titkait, vagy tudja hol lakik a Hétfejű Tündér, netán járt a Manógyárban, ki tudja mondani Az aranyifjítószóló madár nevét, felkutatta már Berzsián és Dideki néveredetét, vagy hallgatta bakelitlemezen a Szegény Dzsoni és Árnikát, az elhiszi nekem, hogy léleképítő szépségekkel lep meg minket (most is) a Kisangyal című elbeszélés-gyűjteményében a nemsokára 70. születésnapját ünneplő Lázár Ervin.

Lázár Ervin, a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja, saját bevallása szerint véletlenül lett író. (Ha újra születhetne, inkább asztalos szeretne lenni.) Az írói tevékenysége mellett magyar szakon diplomázott, valamint újságot írt és szerkesztett. Manapság napjait nyugdíjas íróként tengeti. Tündérien szép meséit olvasta, látta és hallgatta már pár generáció (ki ne ismerné Dömdödömöt?), azonban felnőtteknek szóló könyveiről vajmi keveset tudunk. (Pedig az író legjobb művének a felnőtteknek szóló Csillagmajor című könyvét tartja.)

A nemrégiben megjelent Kisangyal elbeszélés-gyűjtemény gyermeki felnőtteket és felnőttes gyermekeket szólít meg. Ez a könyv nem „egyéjszakás kaland”. A pár oldalas elbeszéléseket szép lassan, napról napra gondosan megérlelve kell szüretelni. Hiszen ki kell várni, míg lefolytatják párbeszédüket a lélekkel. A 37 elbeszélés mesés hatása mellett az ember ösztönösen érzi, hogy ezek bizony megtörténtek. Hiszünk kis szereplőiben és szereplőinek. Ismerjük jól őket (hiszen pont olyanok, mint szomszédaink…), akárhová is születtünk.

Befogadják e az aratók a „városit”? Miért Bartusek Gézának hívják a kutyát? Ki evett a rászorulóknak gyűjtött kolbászból? Melyik szobornak ítélik az első díjat? Focizik e az Isten a magyar válogatottban? Miről beszélget egy feltaláló és egy alkoholista a kocsmában? Mit tett Forrai Lőrinc? Hogyan víkendezett a szüzeket nem szertő doktor? Ki a bokszlegenda? Jó fej e a maikai trombitás? Milyen is öt szentimentális történet? Ki az a Szerdahelyi Lajos, és miért él példás életet az író jobb nadrágszárában? Mi köti össze Gerzsont, Lázár Ervint és a világegyetemet? Ezekre a kérdésekre (és természetesen még jó párra) válaszol a Kisangyal, akiről igen keveset tudunk meg, azon kívül, hogy az elbeszélések bábája, az író babája (no és a borítón is rajta van…), és természetesen a lapok között lakik.

Arra, hogy mitől annyira népszerűek Lázár Ervin írásai, valószínűleg számtalan tudományos elmélet, megannyi irodalomtudományi magyarázat született és születik majd, mindenesetre az író a benne élő gyermekre hivatkozik, valamint a máig elevenen élő gyermekkorára, és arra, hogy elsősorban önmagának ír, de nagyon örül annak, ha más is örömét leli műveiben. Azt hiszem, ez a szerény alázat lehet a titok nyitja, és természetesen a jóban való rendületlen hit.

„S ahogy ritkul a por, látom, hogy egy angyal lebeg odakint. Kamaszangyal. A haja kicsit kócos, az orra tövén szeplők virítanak. Teleszívja a mellkasát, kikerekedik a képe, ahogy teljes erejéből fújja a szárnyas szörnyeket. Ráfuvint a menekülőkre. Pernye lesz mind.” /Lázár Ervin: Közjáték./