Lásztminit látogattuk meg Balatonfüred Borhetét, gusztálgatván a felhozatalt azon nedűkből, melyek meghatározzák környékünk borkínálatát és kultúráját. Az eső csordogált, miként a bor is, lefelé torkunkon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idő múlásával és az elfogyasztott italmennyiség növekedésével fordítottan arányos eme iromány objektivitása. Ezért kérem szíves elnézésüket.

1. sátor
Hogy semmiképpen se érjen csalódás, újfahordós Chardonnay-t kérek, biztosra megyek, ismerem. A Tagore-sétány legszebb bora - olyan, mint egy érett nő - fiatalos, üde, de ott dübörög benne a rafinált lotyó szaktudása… Ára (250 Ft/dl) jutányosnak ugyan nem mondható, de megfizethető. Áránál csak a bor teste nagyobb.

2. sátor
Zánkai juhfarkat kínálnak, de ama lőre, melyet e néven kapunk, olyan, mintha valóban egy juh farkából fejték volna ki… Savgerince ugyan figyelemreméltó lenne, ha az ecetgyártás lenne a cél, a fajtára jellemző ízjegyeket sokáig keresgélem nyelvem ízlelőbimbóival, mindhiába. Ezért - a leghelyesebben - úgy döntöttem, hogy felhígítom vele a lábam mellett csordogáló esőt… Ezért a 150 Ft-ért vehettem volna egy liter borecetet.

3. sátor
Dörgicsei muskotályos néven fut ez a Muscat Ottonel, szintén 150 Ft/dl. A must-sűrítmény megtette dolgát, félédes a szentem, a nyolcvanas évek borkiméréseinek illatát eregeti a pohár, némi nosztalgiát és undort ébresztve bennem. Ugyanitt kóstolok kései Olaszrizlinget is 400 Ft-ért, de még mindig azon meditálok, mitől volt ez kései. Talán attól, hogy az ember későn érti meg, nem érte meg a pénzét…

4. sátor
Hogy ne huszárvágással térjek vissza a becsületes száraz borok világába, bevállalok egy deci félszáraz Traminit (150 Ft/dl). Nem ér csalódás, üde illatok, fűszeres zamat. Az eső esik, hűvös van, lecsorgatunk ugyanitt egy deci Irsait is, csak az íze kedvéért (120 Ft/dl). Megint bebizonyosodik, hogy ez a fajta egyedül instabil. Olivért meg kell nősíteni, egyedül nem megy neki…

5. sátor
Rozália, régi szerelmem. Még van mit rajta csinosítani, de amennyire ismeretlen, annyira ígéretes ez az új fajta. Ajánlom a száraz fehéret kedvelők népes táborának figyelmébe Rozáliát, eme rózsaillatú cserfes leánykát, aki - ha nem figyelünk oda - könnyen elcsavarja a borozgató fejünket.

Vissza az 1. sátorhoz
Ahogy István is megérté, hogy a kalandozások kora a végét járja, én is megértettem, hogy ideje leülni a leghitelesebb egyes sátorhoz, hogy összegezzek, és lemossam a torkomon azt a sok felesleges kitérőt, amit eddig ittam. Átvezetőnek egy deci Zenit (120 Ft) megteszi, mely halvány útmutatásként szolgálhat más borászoknak, hogyan kell kulturáltan és tisztességesen készíteni félszáraz bort. Iszom még egy Cuéve-t 600 Ft/dl-ért, LO’real-t - mert megérdemlem -, a Szilénusz olyan bor, melyet Erzsébet királynő asztalára is oda lehetne tenni egy töltött lazac light mellé… Majd megkoronázom egy Cabernet Sauvignon-nal - 1kg/tőke terhelés, 250 Ft/dl -, mely arra hivatott, hogy bebizonyítsa, megterem a vörös is errefelé. Ez a kedvenc Figu(l)rám.

Összegzés
Vannak felénk jó borok - de ezt eddig is tudtuk. Talán ha a borászoknak nem kellene olyan magas bérleti díjat fizetniük, jobban szólna a rendezvény a környék borairól, és nem a csak becsületes borturista megcsapolására jutna erő. Mert most csak arra jut.