Ha Csehország, akkor Prága, ha Prága, akkor sör, knédli és egy hónapra elegendő látnivaló. Kortól, nemtől, érdemtől függetlenül a magyarok többsége vágyakozik a száztornyú városba. Nekik szolgálunk néhány hasznos információval.

Honfitársaink többsége továbbra is a baráti, rokoni ajánlások alapján választ a legszívesebben szállást, Prágába viszont olyan eszméletlen mennyiségben tódulnak turisták (különösen tavasszal és ősszel), hogy ezt nem árt időben (minimum három hónappal a tervezett indulás előtt) rendezni. Ha befuccsolt a kapcsolatrendszer, a világhálón nagyon jó összefoglaló oldalak találhatók, ahol nem csak foglalni tudunk, de az adott szálláshely telítettségét is felmérhetjük, sőt a vendégkönyvben a korábban ott lakók véleményét is megismerhetjük.

Nem árt azonban arra felkészülni, hogy leggyakrabban a teljes árat elkérik előre foglalóként, de még vidéken is minimum a felét előre el kell utalni. A szállásárak egy kicsit kedvezőbbek a hazainál. Ha autóval utazunk, ajánlott a garázs vagy az őrzött parkoló (általában felárral), mert még az amúgy ingyen látogatható felsőházi parlament előtt parkoló rendőrautóban is volt kiegészítő kormányzár…

Nyugodtan keressünk külvárosi szállást, a metróközlekedés nagyon jó és a központtól kifelé szinte 100 méterenként zuhannak az árak, a közbiztonság jobb, mint Pesten, a köztisztaság állapota pedig összehasonlíthatatlan a hazaival. Itthonról vigyünk inkább koronát, de a fővárosban sok helyen – nagyon különböző árfolyamokon – váltanak forintot is.

A vendéglőkbe, sörözőkbe tett kirándulást érdemes ugyanúgy megtervezni, mintha történelmi látnivalókat néznénk. Már nem mondható, hogy a sör olcsóbb, mint nálunk (különösen úgy, hogy szinte sehol sem adnak teljes fél litert), viszont összehasonlíthatatlanul jobb. A belvárosi éttermek többségükben drágák és az adagok is kisebbek, mint a nálunk megszokott. A cseh konyhában dominál a sonka, a káposzta és természetesen (akár desszertként is) a knédli – tehát szegényesebb, mint a magyar, de ízletes.

Az étlapok két-háromnyelvűek, de a dél-morva területre kirándulók osztrák szókincsre készüljenek. A pincérek nyelvtudása alapszintű, az árakat érdemes összevetni a cseh nyelvűvel, mert lehetnek különbségek. Figyelni kell a számla végösszegére (előfordul „összeadási” hiba), valamint a különböző egyéb díjakra (szerviz-díj, vagy pl. zenehallgatási díj stb.), amelyek a leggyakoribb átverési formák.

A nevezetességek többségénél kell belépőt fizetni – ami általában olcsóbb, mint nálunk – de a zsidónegyedben és a várban komplex jegyekre készüljünk, ami azt jelenti, hogy 200-500 koronáért (szorozva 8,5-tel = forintár) több épületbe is beléphetünk ugyanazzal a jeggyel. A hagyományos útvonalon kívül javaslom – akár egész napos programként – a prágai állatkertet, ahol pl. lanovkázni is lehet.

Ne hagyjuk, hogy Prága teljesen elcsábítson minket, az igazi cseh életet csak vidéken lehet megismerni. Rengeteg városka, vár, kastély maradt meg irigylésre méltó állapotban, gótikus, reneszánsz, barokk hangulatot árasztva. Most egy hosszú névsor jöhetne, de inkább beszéljenek a fényképek. Az árak feleződnek, de a minőség nem romlik, ráadásul a közutak is jók, parkolni is könnyebb. Bátran kiránduljunk, még térkép nélkül is könnyű eligazodni a táblák segítségével.

1.

2.

3.

4.

Ajándékként természetesen a – diszkontban vásárolt – minőségi sör és Becherovka mellett érdemes a csodálatos fényképekkel illusztrált kiadványokat, valamint némi szocreál nosztalgiával Hardmuth/Koh-i-noor ceruzát, papírárut, valamint csokoládét hozni.