Jó pár éve kísérem figyelemmel adásaitokat, Rékát pedig Kölyökidős kora óta ismerem. Midig izgalommal töltött el az a talány, hogy mikor érkeztek meg Veszprémbe. Az elmúlt héten értesültem róla, hogy vasárnap – 14-én – városunk kerül az ebéd mellé desszertnek, amibe belekóstolhat országunk apraja nagyja. Lokálpatrióta családom hozzátok időzítette az étkezést, hiszen az adáskezdésre már mindenkinek degeszre kellett ennie magát, hogy aztán kollektív emésztés keretében lássuk meg, mit is láttattok Veszprémből. Hát az emésztés jó hosszúra sikeredet…

Az már a dolog legeslegelején tiszta volt, hogy zseniális reklámfogásai vagytok a Veszprémi Ünnepi Játékoknak. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak hát ez nem ment fel a minőségi munka alól. Az adás szerkesztését egész egyszerűen minősíthetetlennek tartom. De lássunk néhány példát!

Először is azt nem értem, hogy miért kellett a fesztiválon fellépő sztárokat „Veszprém-fan”-nak beállítani. Az első percben rögtön leszólítjátok Bobby McFerrint, akinek halovány fogalma sincs, hogy hol van a térképen. Hadd idézzek az interjúból: Aczél Réka: Milyenek a benyomásaid a városról? Bobby Mcferrin: Nincsenek benyomásaim. Mi csak leparkoltunk itt, besétáltunk abba az épületbe, most meg visszasétálunk a kocsihoz.” Azt hiszem, McFerrin többet érdemelt volna egy átgondolatlan szerkesztői és riporteri megoldásnál. A megérkezésének tényén kívül nem derült ki semmi, ekkora közhelyet én is mondtam volna, és azt se felejtsük el, hogy honismereti műsor vagytok.

Aztán sikerült Rost Andreával a Gizella-kápolnába eljutnotok, ahol a zseniális énekesnő – aki még soha nem járt városunkban – kalauzolt minket. A bizonytalanság és a szájba adott mondatok macskakövein lavíroztatok. Az énekesnő kitűnő verbalitásával próbálta leplezni a számára kényelmetlen helyzetet. Hiszen a többszáz éves, egyedülálló kápolnát eddig még csak hírből sem ismerte…

Snétberger Ferenc volt a kedvencem. A Tűztornyunk erkélyén mesélt arról, hogy milyen régóta ismeri már városunkat, és mennyire szereti – bár a hitelességet megkérdőjelezte a bevallás: miszerint először jár a toronyban- és készített is jó pár digiképet a tévénézők előtt, hiszen véleménye szerint Veszprém majdnem olyan, mint Provance. Hát majdnem…

PresserPicit hála Istennek nem sikerült behúznotok a csőbe, koncertjéből sikerült azonban pár kockát bevágni (legalább volt valami jó is). Hab a tortán Zorán volt, akivel az Érseki Könyvtárban futottatok össze. Az igaz, hogy magáról a könyvtárról semmit sem, de legalább arról valamit megtudtunk, hogy a zenész szereti a régi dokumentumokat. De minden egyéb, a könyvtárral kapcsolatos információval adósok maradtatok…

Az adásban városunk értékei közül jól válogattatok, azonban olyan ügyetlenül és szerencsétlenül sikerült szerkesztenetek és interjúztatnotok, mint egy első bálozónak valcert ropni a parketten. Jó időben, jó helyen voltatok, és mégis sikerült egy tökéletesen felületes és „össze-vissza” műsort készíteni. Ezek alapján nem értettem, hogy az állatkertben miért nem mutattátok be a sétát kísérő állatkertigazgatót, miért csak az elefánttal foglalkoztatok, legalább pár kockát bevághattatok volna a kertről! A hajósi – alföldi sváb település! – táncok után, egy mondatban utaltatok a német-magyar kapcsolat ápolására. De hogy ez milyen formában, hol és hogyan jelenik meg a városban, arról nem esett szó. Továbbá megemlítettétek, hogy három színházunk van, de, titok fedi, hogy melyek ezek… Az MKB kézilabdacsapat kapcsán – amely már a forgatáskor MKB volt és nem Fotex! – csak a Csoki Fagyizóig jutottatok??…

Kíváncsi lennék, hogy honfitársaink milyen képet kaptak ezáltal városunkról. Mert mint lokálpatrióta, a bemutatkozást máshogy képzeltem el. Olyan érzésem volt végig, mintha egy jól megfizetett és hirtelen jött felkérésnek próbálnátok meg eleget tenni – a kellő szakmai felkészülés nélkül, sity-suty. És ezzel nem Veszprémnek tettetek szívességet. Sajnálom nagyon.

Üdvözlettel: Németh Viktória