Egy héttel a Veszprémi Ünnepi Játékok kezdete előtt beszélgettünk utoljára a fesztivál igazgatójával. Az azóta eltelt időszak eseményei után érdeklődtünk Mészáros Zoltánnál, aki többek között elmondta, összesen mintegy húszezer ember szórakoztatásáról gondoskodtak a napokban.

Index: – Hogyan teltek a napok az első koncertet megelőzően?

Mészáros Zoltán: – Nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznünk az utolsó héten. Például törölték azt a járatot, amivel Richard Bonának kellett volna Európába repülnie New York-ból. Kaotikus volt a helyzet, csak pár óránk maradt, hogy kitaláljunk valamit – magyar idő szerint délután negyed hatkor, amikor már senkit nem lehet elérni a Malévnél. A magyar légivállalat Nem York-i képviselője éppen Magyarországon töltötte szabadságát, ő sietett a segítségünkre. Ekkor derült ki az is, hogy Renato Bruson betegsége miatt nem tud eljönni Veszprémbe, de sikerült idecsalnunk az éppen Nizza-ban pihenő Paolo Gavanelli-t. Az ilyen jellegű problémákat mind megoldottuk, az időjárással azonban nem tudtunk mit kezdeni.

Index: – Az ötnaposra tervezett rendezvény négy napján kénytelenek voltak behúzódni az esőhelyszínre, a Március 15. utcai Sportcsarnokba. Hogyan élték ezt meg?

MZ: – Mindenki tudja, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékokat a Szentháromság térre álmodtuk meg, ami európai viszonylatban is egy nagyon erős helyszín. Ötven méteren belül 2100 ember tud részesévé válni egy-egy kiemelkedő műsornak – ezt a hangulatot lehetetlen bárhol máshol pótolni. Más vidéki városokban sem jobb a helyzet az alternatívákat tekintve, de ha elkészül a multifunkciós sportcsarnok, technikailag jobb esőhelyszínt biztosíthatunk. Esőnapot egyébként nem szervezhettünk, Bobby McFerrin például másnap már Bázelben próbált. Az idei nyár ismeretében lehetett rá készülni, hogy csak óriási szerencsével úszhatjuk meg a rossz időt. A produkciók minőségét figyelve azonban semmit sem veszítettek a nézők. Eltekintve néhány kellemetlen hangtól, a túlnyomó többség számára nem okozott gondot a helyváltás. Végül egy nap sikerült a Várban koncertezni, de akkor sem voltak teljesen ideálisak a körülmények.

Index: – Mennyien voltak kíváncsiak a műsorokra?

MZ: – Az öt nap alatt 14 ezer jegyet adtunk el, ami jelentős szám. Ehhez hozzávenném a Veszprémi Ünnepi Játékok kísérőrendezvényeként megtartott Dalí kiállítást is, amire eddig közel nyolcezren voltak kíváncsiak.

Index: – Ez a nézőszám elegendő a nyereséghez?

MZ: – Ezt még nem tudom megmondani, de gyakorlatilag mindennap teltház volt. Ehhez kapcsolódik, hogy Zoránra illetve McFerrinre már napokkal az előadás előtt elfogytak a jegyek, de mivel bekényszerültünk a sportcsarnokba – ahol 300-400 emberrel több fér el –, a helyszínen értékesítettünk még jegyeket. Természetesen inkább választottam volna a kevesebb nézőt és az eredeti helyszínt.

Index: – Országosan mennyire vált ismertté, elismertté a fesztivál?

MZ: – Megyünk előre. Az első év nyilván a debütálásé, idén pedig azt erősítettük meg, hogy nem egyszeri eseményről van szó, hanem az egyik legnagyobb hazai fesztiválok egyikéről. Az arányok nem változtak, 20-30 százalék volt a helyi érdeklődő, ugyanennyien jöttek a régióból, rengetegen érkeztek Budapestről és az ország más területéről. Meglepően sok külföldi is ült a nézőtéren, olyanok, akik Magyarországon élnek, de figyelnek a magas minőségű zenére. Rengeteg vállalatvezető is megtisztelte az eseményt. Úgy érzem, hogy szponzoraink alapvetően elégedettek voltak. Ez jó hír, hiszen esélyünk lehet hosszabb, több éves szerződésekre, amivel stabilizálhatjuk a fesztivált. A tervezhetőség szempontjából ez kiemelkedően fontos. Megszűnne az az őrület, hogy amikor októberben megpróbálunk leszerződtetni valaki, még fogalmunk sincs arról, mennyi pénz áll a rendelkezésünkre.

Index: – Mennyire sikerült zökkenőmentessé tenni az idei rendezvény?

MZ: – Készítettem egy listát, amin összegyűjtöttem, mit kellene másként csinálni jövőre: 150 probléma szerepel rajta. Egy ilyen nagyrendezvényen mindig vannak hibák, különösen akkor, ha a körülmények nem optimálisak (eső, esőhelyszín). Rengeteg dolgot jobban végeztünk el, mint tavaly, de van még mit javítani. A Várnál például figyeltünk arra, hogy a rokkantakat taxival vigyük a helyszínre, ezzel szemben a Március 15. utcában nem volt megfelelő mennyiségű taxi – bár a helyi vállalkozók is szemfülesebbek lehettek volna… Az Indexben megjelent, a szervezést érintő kritikát kirívó túlzásnak, felületes hőbölgésnek érzem; nem árt szerintem egy minimális realitás-érzék, amikor valaki kritikába fog…

Index: – Az időjárás tavaly sem volt épp ideális. Marad az augusztus eleji dátum?

MZ: – A nézők megszokták az augusztus első hetét, sokan mondták, hogy erre időzítik szabadságukat. Az igazság az, hogy már van egy előszerződésünk egy nagyon izgalmas komolyzenei nyitóprogramra 2006. augusztus 2-ára…

Index: – Meddig kell még az idei fesztivállal foglalkozni, és mikor lehet teljes erővel a 2006-ost rendezni?

MZ: – Most levarrjuk a szálakat, megpróbáljuk kifizetni az összes számlánkat – ami nem lesz egyszerű, mert a pályázaton megnyert állami támogatások nem érkeztek meg. Szeptemberben kezdjük tervezni a 2006-os évet – nincs leállás. 240 ember dolgozott a fesztiválon, a színpadra több mint százan léptek fel, akiknek ez úton is szeretném megköszönni a segítséget, a közreműködést. Számtalan olyan munka van, aminek eredményét nem látja a közönség. Amint megérkezik valaki Magyarországra, nekünk kell gondoskodni róla. Ha egy kimondhatatlan nevű városba érkezik, szükséges, hogy megszerezzük a kellő bizalmat – nagyon jó stáb dolgozik ezen a háttérben.

Index: – A Veszprémi Ünnepi Játékok Kft. egyik tulajdonosa a Rádió Jam Rt. A napokban felmerült a hír, hogy új tulajdonosa van a rádiónak. Ez miként befolyásolja a kft. működését?

MZ: – A hírt egyelőre nem tudom megerősíteni. Nem magánszemélyként vagyok tulajdonos a kft.-ben, hanem a Rádió Jam Rt. cégemen keresztül. Nyilván ezt kicseréli majd egy másik cégem, ha esetleg aktuálissá válik a kérdés. Ez egy formális procedúra, de erről még korai beszélni.