A jó „popzene” több mint egy évtized után sem veszít fényéből. Az idő nem fog rajta, a dallamok és a szövegek ma is aktuálisak. Nem tudom, hogy ez a mai zenékre és bandákra nézvén lesújtó, vagy egyszerűen csak Menyhárt Jenőék az Európa Kiadóval valami fantasztikusat csináltak a ’80-as években.

Menyhárt Jenő hazajött Amerikából, és látta, hogy a mai könnyűzenei életben még helye és dolga van, hát gondolt egyet, összerántotta a csapatot, leporolta a kottákat, előkereste a szövegeket - és lőn egy koncert, meg még egy, meg még egy, meg egy dvd, meg még egy koncert, meg interjúk, meg tévés nyilatkozatok, meg még egy koncert, meg még sok.

Na jó, ha nem is pont így történt, mert biztos, hogy a piszkos anyagiak is beszóltak (bár ki tudja?), mindenesetre örülök, hogy tizenhat év után újra bulizhattam Európa Kiadó koncerten. Mégpedig Pulán, a Völgy egyik helyszínén. (Pula egyébként dicséretet érdemel. Talán a legolcsóbb hely az egész Völgyben. A napijegy a koncertre is érvényes, arról nem beszélve, hogy a pia is sokkal olcsóbb, mint más helyszíneken. Úgy látszik, a néhány nap alatt meggazdagodni akaró hiénák látószögéből valahogy kiesik Pula. Remélem, nem olvassák eme bejegyzést!)

Na, de tekeredjünk vissza a koncertre! A nagyok előtt a zalaegerszegi Praha zenekar alapozta meg a hangulatot. (Velük már az Abszolút Kezdők is lépett föl együtt Zalaegerszegen.) Fiatal, tehetséges banda, bár nem nagyon érzem a zenei hasonlóságot a Kiadóval (és főleg a Balatonnal - előttük is koncerteznek rendszeresen).

Sörbenállás közben azért figyelgetem őket, mert nem érdektelen a zenei világuk. A sörsátor előtt több negyvenes arc toporog a napi betevőért (wazze - én is!), jól van ez így - gondolom. Néhány türelmetlen Menyhárt Jenőt szólítja a színpadra, egy türelmesebb leinti őket, hogy: „nyugi, jön mindjárt”. Erre egy Egerszegről ismerős arc (kicsi a világ) azt mondja a türelmesnek: „de ezek a csikók a nem jók!”. Mire a türelmes: „dehogynem jók, a Kiadó is így kezdte, nem?!” Hallgattam volna még a beszélgetést, de eljött a rendelés ideje, így hát arra koncentráltam.

A lényeg a lényeg, hogy elkezdődött a Kiadó koncert. A negyvenes arcok ott álltak a színpad előtt, megszólaltak az ismert dallamok, megszűnt idő és tér, vagy összemosódott minden, már nem is tudom. A ’80-as évek fűszere megbolondította, beizzította a XXI. század e hűvös estéjét; olyan aromát adott neki, hogy öröm volt lubickolni benne. Pár pillanat alatt generációkeveredés lett az egészből. Huszonévesek együtt skandálták a negyvenesekkel, hogy „minden egyformán popzene”.

Menyhárt Jenő szigorú, szuggesztív, fürkésző arca figyelte a hatást, és megállapíthatta, hogy minden rendben van, és Kozsó elmenet a pennába. Lassan Jenő arca is fölengedett, néha egy-egy mosolyt is megeresztett, sőt még kommunikációs készség is mutatkozott a részéről, de nem nagyon erőltette. Annál inkább a hangját - imádom ezt az agresszív éneklő stílust, ezt a Jenős védjegyet. Szumma-szummárum: k.rva jó koncert volt (mielőtt végleg elélveznék a hosszú ecsetelésben)!

bajla