Köszönjük Sandokannak és Molnár néninek, hogy közreműködött és megihlette ezt az öt várpalotai zenészt, hiszen nélkülük talán nem jöhetett volna létre a Vad Fruttik nevű formáció sem. Likó Marcell, a zenekar énekese - egyben a legvadabb frutti - mesél nekünk rockfarkasságról és fókatenyésztésről, no meg arról, hogy milyen nehéz érvényesülni egy zenekarnak, ha nem tudnak tisztességesen fingszteppelni.

Index: - Ha jól tudom, több tehetségkutató versenyt is megnyertetek már. Milyen előnyökkel járt ez?

LM: - Hmm… Olyan előnnyel jár, hogy most már tudjuk, teljesen felesleges ilyen tehetségkutatókra járni, legalábbis, ha olyan ambíciókkal bír egy banda, hogy például híres akar lenni, és egy ilyen versenytől várja a kiugrási lehetőséget. Na, ez egy nagy hülyeség. Azért a tárgyjutalmak miatt megéri, de hozzá kell tennem, hogy a zsűri teljesen kiszámíthatatlan, és gyakran elképesztően idióta döntéseket hoz - mivel egy ítélőszék általában idősebb arcokból áll, akik már nem követik figyelemmel a zenei változásokat (mondjuk az Illést még mindig kísérletező zenekarnak tartják…). Tehát nem képesek befogadni az új dolgokat, bár ők azt állítják magukról, hogy igen. De hidd el, ez nem így van, és elképzelésük sincs arról, hogy mi a különbség a techno és a drum and bass között… Odabújnak egy bevált klisékkel dolgozó metálbanda mögé, és megéjjenzik őket, hogy “Fiúk, marha jó volt az a pettingelős gitárszóló, meg amikor egyszerre ráztátok a hajatokat tetőtől talpig bőrbe csomagolva…!”

Index: - Veszprémben már többször felléptetek, legutóbb az Eszpresszóban. Hol fordultok még elő?

LM: - Ahova éppen sikerül beszervezni magunkat. Sokszor játszottunk már Szombathelyen, Budapesten, természetesen Várpalotán, Pétfürdőn, mostanában pedig Dunaújvárosban és Veszprémben próbálkozunk. Mellesleg ezt mindig lehet követni a honlapunkon (www.vadfruttik.uw.hu), amit nagyon köszönök Kiss Viktor digitális rabszolgánknak.

Index: - Milyen a veszprémi közönség? Mennyire vevők a Vad Fruttikra?

LM: - Na, erre azt tudom mondani, hogy ha Pesten vagy Dunaújvárosban játszunk, ott az emberek aztán tényleg nem ismernek bennünket, és mégis táncolnak, elismerően beszélnek a zenénkről, meg hátbaveregetnek, hogy “bakker, ti még nem vagytok híresek?” Itt Veszprémben meg az az érzésem, hogy felesleges koncertezni csak úgy magunkban, mert iszonyú fagyott a légkör. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, talán túl sok a sznob, vagy ez a trendi, de itt az ideje, hogy kinyissátok a hallójárataitokat kedves veszprémi ifjúság, és adjatok egy esélyt nekünk is!

Index: - Lassan 10 éve zenéltek együtt, ez nem kis idő. Megvalósultak az induláskor dédelgetett álmok?

LM: - Milyen álmok? Az, hogy híresek leszünk meg ilyesmi? Hát nem. Ehhez egy rakás mázli kell ám, meg, hogy apu és anyu ismerjék a lemezkiadók apuját meg anyuját. Mit mondjak, koncertezgetünk, most voltunk stúdióban Bándon az Attila barátunknál (akit mindenkiknek csak ajánlani tudok, mert nagyon ügyes srác), és neki akarunk végre állni egy klipnek. Aztán meg most írunk angolul beszélő emberek számára érthető dalszövegeket is, mert talán külföldön kicsit nyitottabbak az ilyesmire. Meg egyébként is, fiatalok vagyunk, ráérünk még, én nem akarok meghalni 27 évesen, mint Hendrix Imre meg a Dzsimmorizon, mert olyan sikerekben nem volt még részünk, mint nekik... talán majd utána.

Index: - Mik a további terveitek? Hol és mikor láthatjuk a fruttikat mostanában?

LM: - Tehát, mint már említettem: a klip a Vivának, aztán dalok külföldiül, és lesz egy szlovéniai turnénk is az ősszel. Ami most így hirtelen eszembe jut, az szeptember 16-a Várpalota Kastélydomb, 17-e Újváros Kis csillag. Aztán további terveink, hogy elutazunk Grönlandra, ott fókákat tenyésztünk és meghonosítjuk a gulyáskrémtermesztést az északi sarkkörön.