Bár senki sem ígért művészettörténeti előadást, én titkon mégis abban reménykedtem, hogy az Arnulf Rainer képeit bemutató kiállítás megnyitóján majd részletesen megismerhetem a híres osztrák alkotó életpályáját és műveinek tektonikus mélyrétegeit. Mivel azonban csak néhány általánosságokban mozgó köszöntés hangzott el július 16-án a Modern Képtár udvarán, úgy döntöttem, önszorgalomból magam eredek a mester munkásságának nyomába.

Annyi persze már a megnyitó délutánján világossá vált, hogy az idős úr, aki közben szerény mosollyal vette tudomásul magyar kollégái elismerő szavait, valóban az európai képzőművészet kimagasló alakja, s mellesleg az osztrák kultúrtörténet ellentmondásos folytatója, egyben megtagadója. Ahogy mondani szokás, nem is lehet másképp: a hagyományt mindig radikális gesztusokkal újították meg markáns egyéniségek. Arnulf Rainer is közéjük tartozik.

1929-ben született, de már húsz évesen jelentős szerepet játszott a kortárs európai művészetben. A szürrealisták zsúfolt kaptárából röppent fel, majd mások képeinek és saját magáról készített fotóinak átfestésével foglalkozott, halotti maszkokat használt fel munkáihoz, majmokkal közösen dolgozott, elmebetegek hallucinációs képeit gondozta.

A gyors tájékozódás után megállapítottam magamban, hogy a tudatosan új utakra törekvő, gyakran bizarr kísérletekbe kezdő alkotó képeit felesleges innen-onnan ellopott elemzésekkel illusztrálnom. Amint azt a megnyitón Klimó Károly is elmondta, könyvtárnyi szakirodalmat lehet találni ehhez a szellemi művelethez. Személyes benyomásom viszont az, hogy alkotásai ontológiai magasságokat ostromló művek, s igen szuggesztív sugárzással rendelkeznek. Számomra úgy tűnik, Rainer vásznain az ember külső és belső kozmoszának szabad szemmel láthatatlan rezdülései, robbanásai tárulnak fel. A tárlat klasszikus figurákat újraértelmező darabjaihoz azonban - bár akad sejtésem a szándékról - nyilván érdemes volna egy-két zaftos értelmezést elolvasni.

Lefogadom, hogy botladozó szavaimmal nem vagyok egyedül, s a galériába lépő érdeklődők jó részének fogalma sincs arról, pontosan mit is kínál Veszprém részére ez a szimpatikus Arnulf Rainer. Ám, ha valaki veszi a fáradságot, és hajlandó megmerítkezni műveiben, talán a teljes elmélyülést, a képekkel való intenzív kapcsolatot és a feltámadó tudásszomj kielégítését ajánlanám a megértéséhez.