Horváth Barnát a múlt héten láthattuk az Utcazene Fesztiválon – az Easylifenatural Band-ben gitározott az OTP nagyszínpadon. Persze nem ez az egyetlen együttes, amiben játszik, Belgium elnevezésű zenekara is többször fellépett már Veszprémben. Barna most épp a Szigetre készül a két bandával, aztán, ha vége a nyárnak, újra egyetem – és zene, és zene, és zene.

Index: - Most hány zenekarban zenélsz?

Horváth Barna: - A Belgium és az Easylifenatural Band mellett egy kéttagú, alkalmi duóban is játszom, de annak még neve sincs.

Index: – A gitár mellett nem próbálkoztál más hangszerrel?

HB: - Egy rövid ideig zongorázgattam, de végül megmaradtam gitárosnak.

Index: – Miért épp az lett a te hangszered?

HB: – Elsősorban nagyon tetszett a hangja, és később rájöttem, hogy meg is tudom valósítani rajra (vele), amit szeretnék – a zenéket mind gitáron találom ki.

Index: – Elektromos és akusztikus gitáron is játszol. Melyiket miért szereted?

HB: – Az akusztikus természetes hangzása mellett az elektromos gitárnál különböző effekteket lehet használni, így sokfajta hangot tudok előcsalni a hangszerből. De egy fontos: a zene határozza meg az effekteket, és nem fordítva. Most például „találtam” egy jó mandolinhangot, de szintetikus zörejeket is ki lehet csikarni a hangszerből. Az Esaylife-ban épp erről van szó; már kész, eredetileg gépen megszólaló zenéket hangszerelünk – amiket Döme és Gyuszkó írt. Megkaptam az anyagot, és rá- illetve belesimítottam a gitárszólamot.

Index: – Izgalmas volt ez a munka?

HB: – Igen, de nem mondhatom szokatlannak, mert a Belgiumban is hasonló a helyzet, ugyanis most csak hárman vagyunk a zenekarban: Hock Attila dobol, Kyra énekel, én gitározom. A többi zene gépen készül és szólal meg.

Index: – Mi a véleményed a hangszeres és az elektronikus zene viszonyáról?

HB: – Épp nemrég vitatkoztam egy emberrel, aki csak a hangszeres zenét tekintette zenének. Meggyőzni a magam véleményével nem tudtam, de igazából nem is akartam, mindenki gondolja úgy, ahogy akarja. Hogy én miként látom ezt a kérdést? Ha nem találnék értéket az elektronikus zenében, akkor nem játszanék az Easylife-ban. Tehát ez maga egyfajta válasz. A zene akkor hiteles számomra, ha érzem mögötte az embert, s érzem, mit akar mondani. Ha ez géppel sikerül neki, akkor csinálja úgy!

Index: – Érdemes házasítani a kettő irányzatot?

HB: – Szerintem igen, sőt kell is talán. A gépeknek van egy nagy előnyük – azt csinálják, amit szeretnék. Ha elég energiát és időt szánok rá, akkor biztos meg fogom találni a megfelelő hangszínt – addig csűröm-csavarom, csiszolom, amíg tökéletes nem lesz.

Index: – Milyen a te zenei világod?

HB: – A képlet egyszerű. Mindenféle hatások érnek a világban, ezeket próbálom feldolgozni (ha jó erre egyáltalán ez a szó). Mindig az adott élmény hangulatát próbálom megragadni – nem is számokat írok, és szerintem nem is én írom őket. Lehet, hogy jókor álltam jó helyen – és ennyi.

Index: – Milyen kedvenc zenészeid, zenekaraid vannak?

HB: – Sting, Pat Metheny, John Scofield. A magyarok közül Mohai Tamást és a Quimbyt szeretem nagyon, náluk érzem azt, hogy nem szakad meg a fonál, amikor végighallgatom a lemezüket.

Index: – Mikor, miért vetted először kezedbe a gitárt?

HB: – Pontosan nem tudom – talán 14-15 éves koromban lehetett. Akkor költöztünk el az Endrődiről, új iskolába is kerültem – úgy éreztem, hogy egy kicsit egyedül maradtam. Karácsonyra kértem egy gitárt, és meg is kaptam első hangszeremet – egy Orpheust:)

folyt.köv.