Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bukmékerek és szurkolók! Vogonok és ewokok! Szakértők és műkedvelők! Köszöntjük Önöket a Pöttyös Panna Sportcsarnokban, hogy a régi riválisok újabb csatáját láthassuk! A boxolók többször is összecsaptak már, ám igazi győzelem még nem született, épp ezért az érdeklődés máig nem szűnt meg.

És most lássuk a két öklözőt! Piros sarokban a kihívó, a sportág igazi nagy öregje, aki már számos csatát vívott a feltörekvő ifjú reménységekkel, hogy apróbb látszatgyőzelmeket arasson, amiken végül az idő ítélkezett, és felülvizsgálta a győztes személyét. De ő újra és újra ringbe szállt, csatasorba állítva konokságát, hihetetlen állóképességét és hosszú évek minden tapasztalatát, hogy aztán mégis a legegyszerűbb, jól bevált támadó rutinokkal zavarja össze ellenfeleit. Üdvözöljük hát a 190 fontos, 5 és fél láb magas veteránt, Miszteeeeer Konzervatív „Mit keresnek az utcazenén dj-k?” Lajost!

Ellenfele a fiatal, feltörekvő öklöző, aki elfogadta a kihívást, nem más, mint az alig 140 fontos, 6 láb magas nyurga fiatalember, Miszteeeer Elektro „Minek ennyi zenész, ha van bakelit?” Béla! Bár első pillantásra súlyos különbségek láthatók a súlycsoportot illetőleg, Béla technikai tudása, és számtalan műfajt ötvöző stílusa kiegyenlíteni látszik az erőviszonyokat.

Lajos a mérkőzés előtt doppinghasználattal gyanúsította Bélát, de ez várható is volt, mondhatni ez már a küzdelem szerves részét képezi. Béla válaszul egy hosszabb sajtótájékoztató keretén belül értekezett a doppingszerek alkalmazásáról, és hogy miben más ilyenkor egy mérkőzés, milyen nehézségekkel és új élményekkel szembesülnek az öklözők. Elmondta, hogy ennek is megvannak a maga örömei, ugyanakkor a veszélyeire is felhívta a figyelmet, és elmondta, hogy ő dopping nélkül is tudja élvezi a sportág gyönyöreit. Ezt az orvosi vizsgálat is megerősítette. Ugyanakkor Béla arról is beszélt, hogy mennyire értelmetlennek tartja ezt a küzdelmet. Ő, mint mondta, remekül együtt tud működni bárkivel, képviseljen az bármilyen bokszstílust, és ezt már számtalanszor bebizonyította. A szakmai sajtó jelen lévő tagjai ezt készséggel elismerték, bár közöttük is akadtak keményvonalas képviselők, akik dühödten rázták a fejüket.

De lássuk magát a mérkőzést! Amint az várható volt Konzervatív Lajos vad támadásba kezd, amelyekre Béla kitérő manőverekkel válaszol. Ez várható volt, hiszen Lajos a kihívó, és gyors győzelemre törekszik. Elektro ezzel szemben fárasztani akarja ellenfelét, hagyni, hogy az idő győzedelmeskedjen, és úgy a huszadik menet környékén, amikor már vitathatatlanul övé lesz a győzelem, ha még talpon van, minden erőfeszítés nélkül söpörje be a bajnokok övét. Lajos megindítja „a gépzene lélektelen” elnevezésű jobbhorgot, amely brutálisan egyszerű, ám annál látványosabb a nézők számára. Béla azonban könnyedén eltáncol, a „közösségi érzés” nevű védekező kombinációt alkalmazva, és ügyes tánclépésekkel veszi el támadója lendületét. Lajos újabb jól bevált, mondhatni ősrégi támadássorozattal próbálkozik, amelyre a szakmai zsargon a hosszadalmas „az elektronikus zene nem élő, nem maradandó, és tehetség, zenei tudás sem szükséges hozzá” magyarázatot fűzi, ám Elektro Béla mosolyogva, ügyes technikával, és frappáns riposztokkal teszi nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy ezzel a támadórutinnal manapság már senki sem győzhet.

És ez így megy tovább, Konzervatív Lajos vad rohamait Elektro Béla szinte nevetve állja, és fiatalos energiával körbetáncolja, fárasztja korosabb ellenfelét, hogy az végül kifulladjon és feladja a küzdelmet. Ám ez még sokára lesz. Elektro továbbra is védekezik, bár apró cselekkel, és villámgyors ellentámadásokkal megpróbálkozik, azonban Konzervatívnak szinte kikezdhetetlennek látszik a védelme. Kétséges, hogy lesz-e győztes a mai este. Jómagam, közvetítőként nem drukkolhatok egyik bunyósnak sem, de annyit azért elárulhatok, hogy úgy vagyok az elektronikus zenével, mint a tökfőzelékkel: sokáig utáltam, míg egyszer ettem egy igazán jól elkészítettet, és azóta valahogy rákaptam az ízére.

Úgy látom, a küzdelem még mindig nem ért véget, pár néző ugyan már kidőlt, igen, az ő horkolásukat hallják a kedves nézők, és elnézve a boxolók stílusát és erőforrásait, rejtett tartalékait, egyhamar nem is fog befejeződni. Attól tartok, ismét egy döntetlen csatát zárhatunk, hiszen már a pontozóbírók is hazamentek. Menjenek haza Önök is – sőt nem, jöjjenek az Utcazene Fesztiválra –, és hallgassanak zenét. Bármilyet, ami tetszik, ezt teszem én is. Jó éjszakát!