Történt egyszer, hogy már nem fértem bele sem a kedvenc ruháimba, sem a tükörbe. Ez addig nem is nagyon zavart, amíg meg nem láttam magam fényképen. És amíg meg nem jelentek a bikinis csajok a nyári bulvárlapokban. Nem hittem én semmilyen kuruzslóak és sárkányfüvesnek. Soha nem tartottam be mondvacsinált diétákat. De most már szükséges volt valakire támaszkodni. Nem volt kibúvó.

Soha sem kedveltem Schorbert Norbit. Erről az uborkafejű gyerekről mindig az jutott eszembe, hogy azért találta ki az Updatet, mert semmihez sem ért, illetve ebben tud érvényesülni. És ez semmi másra nem gyógyír, csak - megannyi ember- Norbijának pénztárcájára. Az egykoron 104 kilós Norbika megalkotta a csodát, mely forradalmian átalakítja a pangó sörhasakat is, ha kell. Két opusz és egy zsebkönyv átlapozása után, melyek voltaképpen egy és ugyanazok - csak a reklámok száma változó - megtudtam a hájmentes élet titkát. És nekem ez kellett, sport nélküli fogyás.

Szakirodalmazás után, nem volt mit tenni, el kellett kezdeni Norbizni. Megtanultam, hogy az egyeseket, ketteseket mikor lehet enni, illetve a hármasokat messze kerülni kell. Így maradt mellettem a puffasztott rizs zöldségekkel, meg a meggy, a tojás és a lecsó. És még egy csomó, Norbi előtt indokoltan mellőzött étel. Elváltam a világ értelmének tartott csokis keksztől, a hasábtól és a spagettitől, amit tonnaszámra tudtam zabálni. Kínlódó szemmel és gyomorral nézem barátaimat, akik tócsit esznek gazdagon, no meg lakodalmas sütiket, hamburgert és kólát. Lassan elfelejtem az ízeket, Szinbádtól messze fordítom fejem, az evés már nem öröm, hanem lábontartó. Szalonnát és krumplit sem sütök már, akkora kenyérrel, mint a fejem. Önmegtartóztatásomnak megvan látható eredménye. Elhatalmasodott rajtam a kór, "Norbis cuccokra" vadászok a boltokban, hiszen kapható már minden Norbi ajánlásával, üdítő, virsli, tészta, tej - mi szem-szájnak ingere. Ezekkel nyugszik meg a lelkem. És ki tudja, lehet, hogy használnak.

Addig nem nyugszom, míg el nem érem a -10 kilót. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre, arra már rájöttem, hogy saját magamnak fogyok. Meg a többi nőnek. Hiszen, aki szeret, az már rég felismerte a puha párnácskáim alatt a neki tetszőt.