Szokás szerint Alsóörs légtere az átlagnál több benzingőzt tartalmazott – így június közepe felé. A tehetősebbek megint összejöttek egy kis vakításra az Európa Kempingben. Zakatoltak a Harleyk.

Csak a Harleyk, az élet nem, ahogy azt ilyenkor várnánk. Inkább bazári tarkabarkaságra emlékeztetett az egész. Kint, a kemping mellett körhinta, céllövölde várta az odalátogatókat. Ahogy kell, a kihelyezett hangfalakból bömbölt a Modern Talking, teljesen hatalmába kerített a falusi búcsú érzése. Tudjátok, ez kell az igazi motoros érzéshez. (Nem akarom azt írni, hogy Biker Feeling, mert mostanában baromira vágja mindenki az angolt. Ja, főleg azt az ötven szót, amit a reklámok plántálnak az agyukba.) A feszt. területén pedig szinte óránként hallottuk a motoros himnuszt, a legendás Born To Br Wild-ot. Kissé skizofrénnek hatott az állapot.

A zene azért nem volt rossz. (Nagy örömömre Magyarország legbulvárabb zenekara, a Hooligans nem jött el, helyettük a Janis Joplin Emlékzenekar nosztalgiázott.) Cris Norman-től, és hasonló őserejű zenéktől kíméltek bennünket, hívtak egy Woodstockost. Alvin Lee-t, aki ugyan már rég nem fénykorát éli, de legalább minőségi rock and rollt és bluest prezentált triójával, egy cseppet sem haknira véve a figurát Előtte azért el kellett szenvedni Szerencsekerék Viktor és a fesztivál fejének épületes beszélgetését. Ők jópofának szánták.

Jövőre is lesz Harley Davidson Fesztivál. Persze, ma minden üzleti alapon működik, de a búcsúhangulatot nem lehetne kihagyni? Ha már tényleg a hatvanas évek ifjúsági szubkultúrájának egyik nagyon fontos komponensét, a szabadságot próbáljuk felidézni, a produkció kelléktárából nem ártana kiseperni ezt mostanra igencsak akkumulálódott szemetet.