Ó, szállj le ide, sólyom,
ó, szállj le ide, sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom!

Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű,
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű!

Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem!

Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted!

(Nagy László: Kórus)

Volt nékünk Árpi bácsink, mindenkire mosolygó nagyapánk, Feri bácsink, ki citromba harapott és úgy maradt (egyesek szerint a pókok rettegtek tőle a sarokban), és most van Sólymunk (mer’ a Laci bácsi ugyebár főz, foglalt már a név kopirájtja…). Nekem tetszik ez a Sólyom. Jó a pedigréje. De tisztelt politikus urak, lenne egy megjegyzésem.

Az a módi, ahogy Önök, tisztelt politikus urak és úrnők, az utóbbi időben „dolgoznak”, az enyhén szólva aggasztó. Engem például szinte biztos kirúgna a főnököm ilyen teljesítmény mellett. Az Önök áldásosnak nem nevezhető „munkájának” köszönhetően lassan az országgyűlés is olyan lesz, mint a magyar foci, ami ugyebár szar, de viszonylag sok pénzt lehet kiszedni belőle.

Abban mi is ludasok vagyunk (tetszenek bennünket ismerni, mi vagyunk a választópolgárok), hogy négyévente erős kanyarokat veszünk nemes országunk fejlődésének útján, de mintha az Önök dolga nem az lenne, hogy e (amúgy felesleges) kanyarokat be is vegyék, hanem hogy ezeket lehetőleg kiegyenesítsék, a töretlen fejlődést elősegítendő… Gondolom én.

Az, hogy a magyar szórakoztatóipar - a kereskedelmi csatornák minősíthetetlen színvonalának köszönhetően - a béka segge alatt van, nem jogosítja fel Önöket arra, hogy majomkodjanak a parlamentben, bohóctréfává degradálva az elnökválasztást. Tisztában vagyok azzal, hogy „A sithek bosszúja” című film közeli bemutatója felerősíthette Önökben „az erő velem van” érzetét, de csak ezért nem kellett volna - egy olyan kérdésben, ahol a konszenzus lenne üdvös - az erősebb kutya baszik elvét követniük. (Itt megköszönném Horváth Balázs, örökös tárcanélkülinek, hogy a királyi tévén - ki tudja hány év után - újra bemutatták a „Kisvakondok” című cseh animációs filmet!)

Önök azt sugallják nekünk, hogy Magyarországon nincs ember, akit mindenki szeret, vagy legalábbis elismer. Kérem, ez nem igaz. Ha ezt mi elhinnénk, akkor - tisztelt politikus urak és úrnők - olyanok lennénk, mint Önök. És azt mi nem szeretnénk…