Szállj, szállj, Sólyom szárnyán…

Politikai számtan: három a magyar igazság

Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke. Szokni kell még ezt a mondatot – olyan ez, mint iskolás korunkban, amikor új tanév kezdődött, és még jó ideig az ugrott be, harmadik bé, pedig már negyedik volt. Vagy újévkor a dátum. 2004 vagy 2005? Ki a köztársasági elnök? Gö…, Má…, ja nem, az a Sólyom, vagy ki.

A politikában is három a magyar igazság: harmadszorra, három szavazattal. Persze ez nem meglepetés a számunkra, hiszen Áder János (aki jó számtanos és megjegyző), előre megmondta. A három szavazatot. A harmadszorrát meg sejtettük, hiszen az egyéb megoldásokhoz valamiféle politikai kompromisszum kellett volna. (A konszenzus szót egy ideje már emlegetni se merjük… Ebben az országban? Majd, ha piros hó…)

Hogy örülünk-e Sólyom Lászlónak? Hát, ráfért volna már egy empatikus nő gondoskodása Magyarországra, de azért annyira szomorúak sem vagyunk. Jó pont, hogy nem pártkatona, ha úgy veszem, akár alkotmányosságunk szimbóluma is lehetne (első főalkotmánybíraként, ugyebár), amellett fess, energikus figurának tűnik. (Bár akkor kicsit megtörtnek látszott, amikor az első körben 13 szavazatot kapott a FIDESZ számomra átláthatatlan taktikázásának eredményeképpen. Embert még jelölői így nem aláztak meg…) Ellenzéki jelöltként a lehető legjobb volt, és lehet még belőle nagy nemzetegyesítő is. Feltéve, hogy nem lesz túl hálás azoknak, akik leerőszakolták a kisebbségi többség torkán, és hogy erre a kormánypárti népesség soraiban is lesz fogékonyság. Sok múlik Sólyom Lászlón, de ugyanígy rajtunk, embereken is.

(Kitérő – Váncsa István modorában: Sólyom László amúgy sikerre volt predesztinálva a „nomen est omen” elve alapján, hiszen mindenki tudja, hogy a kerecsensólyom – magyarán nevezve a turulmadár –, amelytől nyilván ő is nevét kölcsönözte, nemzeti gyökereink gyönyörű jelképe és szimbolikája. Szinbólumikája. Szimbóluma. Ilyen emblematikus névvel csakis köztársasági elnök lehet az ember, mi más?)

Erről a témáról sokkal többet írni nem lehet. Azt, hogy ki, mit, miért csinált úgy, ahogy a szavazás folyamán, az intelligens politikai elemzők kielemezték és elemzik: tessék tévézni, meg olvasni a napilapokat! Sokkal érdekesebb, hogy hogyan lehetne gördülékenyebben és nagyobb társadalmi megalapozottsággal intézni a jövőben az elnökválasztást.

Sokat beszélgettünk erről az elmúlt hetekben különböző társaságokban. (Tudom, perverz dolog a szabadidőnkben politikai témákról csevegni, de hát az újságíró már csak ilyen, még ha amolyan botcsinálta fajta is.) Az első kérdés: milyen a jó köztársasági elnök? A jó köztársasági elnök bizalmat gerjeszt (valószínűleg ez a legfontosabb dolga), ezért aztán jó ránézni, jó hallgatni, ahogy és amiről beszél (lehetőleg legalább 3-4 nyelven), és megfelelően reprezentálja Magyarországot (illetve azt, amilyen szeretnénk, ha lenne). Az ilyen köztársasági elnököt leginkább egy hatalmas szépségverseny keretében lehetne kiválasztani…

Természetesen a versenyben való részvételhez alapkövetelmények is lennének, például felsőfokú végzettség (vagy jól megokolt igazolás a hiány miértjéről), két idegen nyelv alapos ismerete, orvosi papírok, stb. Azután a jelöltek a kifutón mutathatnák be képességeiket, első körben frakkban/nagyestélyiben, aztán sportos ruházatban, majd fürdőruhában (nőknek bikini, férfiaknak fecske). Közben persze a tehetségüket is bizonyítaniuk kellene valamilyen nívós produkció bemutatásával (teszem azt egy kuplé eléneklésével, vagy egy rövid beszéd rögtönzésével az angol királynő magyarországi látogatásának alkalmából – lásd: „plíz, madám”). Ezt követően az országgyűlési képviselők emelt díjas (és szigorúan anonim) SMS-számokon adhatnák le szavazataikat, majd kisorsolnának közöttük egy arany marha díjat vagy valami hasonlót…

Bocsánat a morbid kommentárért, de a választás körüli hercehurca kicsit már kezdett az idegeinkre menni! Komolyra fordítva a szót: Sólyom László megválasztása érdekes, bár nem teljesen váratlan esemény. Innen, kicsiny városunkból is minden jót kívánunk neki, és sok sikert nem könnyű munkájához! És főképp minden jót kívánunk magunknak, mert önző állampolgárok vagyunk. Ahogy egy nénike mondta a tévében a „Mit vár Ön a köztársasági elnöktől?” kérdésre felelve: „Azt, hogy a nyugdíjasokon segítsen…” Mi is ezt várjuk, hogy segítsen rajtunk valaki, a Jézuska vagy a Télapó, de ha ők nem érnek épp rá, Sólyom László is megfelelő lesz. Ha meg nem… Legfeljebb októberben kifütyüljük!

Rovat: