Elvesztette veretlenségét a 2004/2005-ös kézilabda-bajnokságban a Fotex KC Veszprém. A címvédő a rájátszás harmadik fordulójában Szegeden kapott ki, miután a második félidőben egy 8-2-es rohammal ellépett a kőkeményen védekező Pick. A Fotex ezzel a vereségével visszacsúszott a tabella második helyére. A címvédéshez a hátralevő mindhárom mérkőzést meg kell nyernie (Dunaújváros és Tatabánya idegenben, valamint Pick Szeged otthon).

Pick Szeged - Fotex KCV 33-27 (16-15)
Szeged, 2000 néző. Vezette: Kékes Cs. Kékes P.
Szeged: PULJEZEVICS - BENDÓ 4, Laluska 5, ANDJELKOVICS 3, DJURKOVICS 1, Ilyés 4, Matics. Csere: SZENTE (kapus), BAJUSZ 9/6, Kotormán 3, Vadkerti 3, Szabó 1/1, Berta. Edző: Kovács Péter.
Veszprém: Sola - Gulyás 2, Gál 2, Lushnyikov, Buday 2, Diaz, Pásztor2. Csere: Perger (kapus) LAZAROV 11/2, PÉREZ 8, Iváncsik, Csoknyai, Putics, Timuzsin. Edző: Zdravko Zovko.
Kiállítások: 18 , ill. 16 perc.
Hétméteresek: 8/7 , ill. 2/2.

Kovács Péter: -Motiváltabbak, sokkal harcosabbak voltunk, mint a legutóbbi összecsapásunkon. Beigazolódott az a gyanúm, hogy a veszprémiek a lelkük legmélyén nem tudták függetleníteni magukat attól, hogy néhány héttel ezelőtt itt, Szegeden fölényes, kilencgólos győzelmet arattak. Ennek a sikernek a tudatában talán nem vették igazán komolyan a bajnoki döntőnek is beillő csatát. Győzelmünknek az a legnagyobb értéke, hogy továbbra is nyílt maradt a bajnokság, semmi sem dőlt el. Ez a lényeg, és ennél semmivel sem ér többet a sikerünk.
Zdravko Zovko: - Kissé elaltatott bennünket a legutóbbi szegedi sikerünk, ezért nagyképűen, nem kellően összpontosítva léptünk pályára szombaton. Játékosaim nem érezték át, hogy ez a mérkőzés háború volt, amelyben minden labdáért pokoli keményen meg kellett, illetve meg kellett volna küzdenünk. A legfőbb problémák közé tartozott, hogy játékosaim szépen akartak kézilabdázni, miközben az ellenfél szinte önkívületben harcolt. Ezt a stílust ezúttal nem sikerült átvennünk, se védekezésben, se támadásban nem nyújtottuk a tőlünk elvárható teljesítményt. Elkeseredett vagyok, mert nem a játékosaink formájával volt gond, hanem a szívüket és a lelküket felejtették az öltözőben. Ugyanakkor bizakodással gondolok a folytatásra, mert ez a kijózanító pofon egyben ugródeszka lehet a következő találkozókra, amelyeken sokkal jobban, a megszokott óriási akarattal kell csatázniuk a fiúknak.