Ma újabb egyetemi hepaj indul, ahol a vészesen közelgő vizsgaidőszaktól parázó diákok még utoljára kitombolhatják magukat. Mindezt egy majd’ 48 órás rendezvény keretein belül tehetik meg, viccesnek mondott feladatokat teljesítve, piáért és kajáért harcolva egymással, amit valószínűleg a szombati Est Invázió koncertjein, Quimby-n, Colorstaron és Neo-n fognak elfogyasztani, illetve kiadni magukból.

Minden valamit magára adó egyetem vagy főiskola rendelkezik hagyományokkal, illetve hagyományos rendezvényekkel. Egyes helyeken a hallgatók (lányok, fiúk közösen) meztelen futóversenyen indulnak, megbotránkoztatva a nyárspolgárokat, és a világ elé tárva csupasz, Isten képmására formált valójukat… – máshol mustárt kennek egymás testére. Mi sajnos csak az utóbbival érhetjük be, ha ellátogatunk a Veszprémi Egyetem A épületének parkolójába, és ha a két évvel ezelőtti versenyszámoknál nem találnak ki eredetibbeket.

Akkor ugyanis olyan, inkább falusi lagzikat és egyszeri gólyatáborokat idéző kihívásoknak kellett szembenézniük a versenyzőknek, mint a tojás és óvszerhímzés, zsemle, citrom és sós víz kombó szájüregbe való tömése váltófutás nehezítéssel (ami később virsli-sör koktélra módosult), pogány szertartás kefir, seprűnyél, óvszer és női csapattárs komponensek felhasználásával, a már említett mustárpakolás és hasonló, testiséggel, testnedvekkel, alkohollal és egyéb kellékekkel tarkított feladatok. Nem mintha nem szeretném a testiséget és az alkoholt...

Sebaj, lépjünk tovább, és nézzük meg, miként szórakozhatunk a verseny végeztével. Egyrészt itt lesz a Quimby és a Neo, de őket már ismerjük, és különben is, a „felfújható krokodil már nem tetszik”. Másrészt bemutatkozik egy ígéretes fiatal formáció, a Jeffo’s Dream, valamint a Colorstar, akik megérdemelnek néhány plusz karakter, mert csak… A szakma nevezte már őket mindenfélének, space rocknak, progresszív elektronikus rocknak, sőt kultuszzenekarnak is. A műfaji behatárolás tényleg nem könnyű, maradjunk annyiban, hogy számtalan műfaj jegyeit felvonultató és összemosó, változatos hangulatú, jellemzően instrumentális zenéről van szó, amit szívesen hallgat az ember esős vasárnap délutánon, autózás közben, és persze kellően pörgős ahhoz, hogy kitűnően lehessen rá bulizni is. Azt pedig, hogy megérdemlik-e a kultikus jelzőt, mindenki döntse el szombat este.

Daoldin