Nem akartam külön-külön interjút készíteni a rádiózás fenegyerekeivel. Reggelente is egymásnak adják a labdát a Sláger Rádió stúdiójában. Reméltem, hogy egy interjú alatt is működik ugyanez. Bochkor Gáborral és Boros Lajossal együtt ültünk le beszélgetni a Bumerángról, médiáról, elismerésekről, irigységről. A Veszprémből közvetített műsoruk után váltottunk néhány szót.

Index: - Nemrégiben Amerikában vehettetek át egy díjat.

Bochkor: – A Sláger Rádió tulajdonosa, az EMMIS nevezetű amerikai médiacég a saját rádiói, tévéi közül benevezett alkotásokat díjazza minden évben. Éppen ezért le is lehet szólni, hiszen egyfajta háziversenyről van szó, ugyanakkor ez a cég az USA harmadik legnagyobb vállalata, övé az amerikai rádiós, tévés piac jelentős része. Itt versenyeztetik például a mi produkciónkat, s tavaly kettő, idén egy díjat nyertünk.

Index: - Milyen kategóriákban?

Bochkor: – Tavaly a legjobb rádiós személyiség, illetve a legjobb humanitárius promóciós akció megvalósítása cím lett a mienk. Ekkor történt, hogy elkértük a politikusok óráit, amit egy aukció keretén belül értékesítettünk, és az összegyűjtött tízmillió forintot eljuttattuk a Gyermekétkeztetési Alapítványhoz. Szerintem ebből fakadt a másik cím elnyerése is. Idén tartalmi kiválóság címen kaptunk díjat az EU csatlakozáskor elkövetett 24 órás Bumerángért. Nagyra értékelték ennek a szimbolikus értékét.

Index: - Nemegyszer mozgattátok meg az egész országot…

Boros: – Ezek többnyire spontán dolgok. Az óraakció például egy hírből született. Egy brazil képviselő jótékony célra felajánlotta Rolex óráját, amiről kiderült, hogy hamis. Egy darabig viccelődtünk ezen.

Bochkor: – Kiderült, hogy nem 120 ezer dollárt ér, hanem 12-t. Egyszer azt mondtam, hogy a magyar politikusoknak is vannak óráik, mi lenne, ha felajánlanák azt, ami éppen a csuklójukon van.

Boros: – Erre igazán nem is vártunk választ. Csak egy kérdés volt, ami a levegőben maradt.

Bochkor: – Öt percen belül hívtak a különböző frakciók képviselői, jelezték felajánlásukat. Nyilván lavinaeffektusnak tekinthető, hiszen ha betelefonál egy SZDSZ-es, akkor egy MDF-es is hív, stb. Önmagát göngyölítette előre az ügy.

Index: - Mi lesz, ha valamelyikkőtök teljesen kiég?

Bochkor: – Akkor nyilván a másik folytatja, ha még bírja. Nem lehet több ember sorsát egy kiégése miatt elintézni. Másrészt, hogyha a műsor folytatható, és a közönség elfogadja továbbra is, akkor miért ne lehetne tovább csinálni?

Index: - Tudjátok, hogy hány ember kell rátok reggelente?

Bochkor: – Összességében kb. 1,5 millióan.

Index: - Többet engedhettek meg magatoknak a műsorban, mint ahogy más rádióknál megszokott. Szokott ebből probléma lenni?

Bochkor: – Mindig. Nagyon jól tudja az amerikai cég, hogy egy ilyen műsor csak akkor lehet sikeres, ha van benne kockázat. Ezzel járhat egy-egy feljelentés vagy ORTT büntetés… Ezek mind milliós nagyságrendűek, ugyanakkor a vezetők tudják, hogy ha erre figyelnünk kellene, lebénulnánk.

Index: - Volt már emiatt műsorbeszüntetés is.

Bochkor: – Így van, de nagyon jól kezeltük a dolgot. Műsorelem lett az egyperces csendből. Hozzáteszem, az ORTT mint olyan, szükségszerű rossz.

Index: - A csúcson van a műsor?

Boros: – Az ember soha nem tudja pontosan, hogy mikor ér a csúcsra. Az biztos, hogy jó passzban vagyunk.

Bochkor: – Ne felejtsük el, hogy a kereskedelmi média abszolút polarizált helyzetben van. Értem ezalatt, hogy van például a Sláger és a Danubius, illetve a TV2 és az RTL. Ha első vagy, csúcson vagy, ha második, az is jó, de így egyben utolsó is vagy. Most például vezetünk, de mindig oda kell figyelnünk bizonyos tendenciákra.

Index: - Van olyan személy, akinek a kritikáját elfogadjátok?

Bochkor: – Ez nagyon nehéz kérdés. Ha azt mondom, hogy nincs, akkor egy beképzelt állatnak tartanak. Amit mi művelünk reggelente, gyakorlatilag a saját műfajunk itthon. Ez nem a hétköznapi értelemben vett rádiózás, hanem annál valamivel több, eltér attól. Kevés olyan ember akad, akinek a véleménye valóban érdekes tud lenni, mert ha jót is mond, hallgatóként teszi azt. Nehéz szakmai tanácsot elfogadni, mert ebben mi vagyunk a legjobbak. Ezt szerénytelenség nélkül mondom.

Index: - A műsorban gyakorlatilag szabadkezet kaptok. Ez juttatja eszembe, szerintetek szabad a sajtó?

Boros: – A szabadság a felismert szükségszerűség az adott korlátok közötti maximális kihasználása. Igen, szabad a sajtó.

Bochkor: – Attól is függ, hogy melyik sajtóorgánum.

Boros: – A cenzúrát most maga a nép képviseli, ami sokkal rosszabb.

Bochkor: – Cenzúra nincs, ugyanakkor léteznek bizonyos sajtóorgánumok, amelyeket bizonyos pártok, politikai szárnyak segítettek oda, ahol vannak. Ha nem is cenzúrázzák őket, azért egyfajta ki nem mondott elvárásnak meg kell felelniük.

Boros: – Még egy elvárás van, ez pedig a példányszám – ami gyilkos.

Bochkor: – Az újságosstandnál eldől minden. Az olvasó úgyis azt az újságot fogja megvenni, ami legközelebb van az ő eleve megfogalmazott véleményéhez.

Index: - Órákon keresztül tudnám folytatni ezt a beszélgetést, de inkább hagylak titeket.

Boros: – Akkor én most alszom egyet…