Patrióta Lokál, egy hétköznap este. Kicsit vissza a nyolcavanas évek alternatív hangzásvilágába: Abszolút Kezdők, a színészzenekar. Az együttes tagjai a szó legjobb értelmében Arcok, akiket nagyon lehet szeretni, még akkor is, ha rajongás terén mi, veszprémiek abszolút kezdők vagyunk. Megtelt miattuk egy hely hétköznap este, és végre senki nem fanyalgott semmiért, maximum azért, mert elfogyott a csapolt sör. Mert az bizony elfogyott.

Baj „Hol-van-a-menyhártjenő” László énekes, gitáros tekintetétől a nyolcvanas években szuicid tinilányok ezrei nyomták volna el a csikket a kézfejükön, de még ma is, ebben a semmilyen világban, egy lokálnyi partiótát azért sikítozásra tudott bírni számaival. Szövegeiben erő van, hangjában keménység, s kedélyállapota semmit nem javult azóta, mióta egy neves újságíró egy 2003-as koncert után a legelkeseredettebb játékosnak titulálta. Lelke - úgy tűnik - szüntelen aggodalomban van, és ez olyan hihetetlenül jól áll neki, mint állandó attribútuma, a kockás sapka.

Tóth „Beléhull-a-hajtincs-a-homlokomba” Loon talán az ellenkező pólus: az erővel szemben ő az érzékenység. Egy-egy triangulumütésbe a létezés minden fájdalmát bele tudja sűríteni, s arcáról hiba nélkül leolvashatók a dalszövegek érzelmi hullámzásai - triplájukra erősítve. Sztanyiszlavszkij sírna, ha látná. Ahogy nyeglén tamtamozott, háttal a közönségnek, Surda és Jim Morrison második reinkarnációjának véltem hinni őt.

Módri „Üvegtörő” Györgyi hangja olykor életveszélyesen süvít, mint egy gránátrepesz, máskor pedig nyugtat, mint egy marék Xanax. Tangóharmonikája varázsolja a sokszor európakiadós-sziámis hangzást „abszolút kezdővé”.

Deme „Angyali-a-mosolyom-ördögi-a-tekintetem” Róbert basszusgitárján motoz a háttérben, és örömzenél. Vigyorog, lóg a cigi a szájából, sapkája hátracsapva, és nagyon-nagyon boldog, ha valami nagyon-nagyon összejön a színpadon.

Egy ska-zenekarból csöppent a gulyásromantikás lélekzenekarba Kacsa, a dobos, aki ezen a koncerten debütált, s váltotta a második félidőben Kandó „Szőrös-az-arcom” Imrét a színészzenekar régi, legendás dobosát. Máté „Hurráoptimista” Gábor néhány szám erejéig szökdécselt fel a színpadra, és folytatta ugyanezt a billentyűk mögött.

A közönség pedig sikított, rajongott, tombolt, és ami a legfontosabb: sokanvolt. Ez az Abszolút Kezdők 2005 áprilisában. A második felvonás a színházban lesz májusban, ott pöröghetünk tovább a negatív dalokra – pozitívan.