Az Ötágú síp sorozat célja az, hogy alkalmanként egy határon túli írót, költőt hozzon a Művészetek Házába, és míg őt valaki szóval tartja, mi jól megnézhessük magunknak. Az ötlet nem rossz, hiszen a vendégek - mint tollforgatók és gondolkodók -, bizonyára sok mindent képzelnek a világról, amit ha egy felkészült és módszeresen kérdező beszélgetőtárs kiszed belőlük, máris érdemes volt kifizetni a belépőt.

Pénteken Péntek Imre, a zalaegerszegi Pannon Tükör főszerkesztője beszélgetett Bence Lajossal, aki Lendváról érkezett. Bence költő, író, szerkesztő, újságíró, tanár - többfunkciós kultúrember, aki a muraközi magyarok életét szervezi odakinn Szlovéniában. Munkáit nem ismertem eddig, így hát az est előtt utánanéztem: ki is ő, és miket is írogat. Tulajdonképpen itt le is lehetne zárni, miért volt számomra hasznos a rendezvény: előtte megismertem néhány művet egy költőtől, akit eddig nem olvastam. Ami ezek után történt, azt azoknak ajánlottam volna, akik szeretik úgy eltékozolni az idejüket, hogy közben okosan néznek.

Biztosan hozzáértő és izgalmas volt az a tanulmány, amit Péntek Imre olvasott fel, hogy ezzel bemutassa a költőt, de sajnos csak a dallamból tudok következtetni arra, hogy a szöveg valószínűleg méltatott és elemzett. Beszéde érthetetlen, és így követhetetlen volt. Majd néhány verset olvasott a szerző, Bence Lajos, aztán egy vezércikket, ami kissé döcögött, „jaj, ez nem az a szemüveg!”. S közben valami beszélgetésféle zajlott, amiből néhány mondat kivételével egyetlen szót sem értettem: röpködtek a nevek, magyarázatlanul. A nem túl nagyszámú közönség, amely szemmel láthatólag személyesen ismerte a lendvai mestert, hevesen bólogatott e nevek hallatán, ők már félszavakból is. És én?

Ott volt tehát egy ember, aki valamiféle központja, motorja egy kisszámú magyar közösségnek Szlovéniában. Biztosan tudott volna mesélni sok mindent a bakonyi leányzóknak és fiúknak arról, hogy milyen Lendva, jók-e ott a borok, hogyan is működik a Népújság, melynek hetente ő írja a vezércikkét, milyen a maribori magyar szak, ahol irodalmat tanít, mire jók a versek, s vajon Lendván is csak a barátok jönnének-e el egy irodalmi estre, ha odalátogat, mondjuk a Fenyvesi Ottó.

Ez van, ha egy városban belterjessé válik a kulturális élet. Egymásnak produkálják magukat az irodalmi alakok, a fő szempont a családias hangulat lesz, kevésbé a profizmus, nincs mérce, nincs kontroll. Csak kisvárosi unalom.