Németh Ágnes Kyra hátborzongatóan gyönyörű hangú énekesnő, akit eddig – a Megasztárig – jóformán csak a metal szubkultúrában ismert a nagyérdemű. A nagy megmérettetés után a zenéről, a zenekarokról (Csibészke Játszóház, Without Face, Sunseth Sphere, Stonhenge, Belgium), az előzményekről, a jövőbeni tervekről beszélgettünk.

Index: - A Stonehenge-n kívül milyen projectekben és együttesekben szerepeltél még?

Kyra: - Annak idején a Sessionnel felléptem az egyik VEZENen. Főleg Zeppelin számokat énekeltünk. Aztán volt egy másik banda is, ott Horváth Barna gitározott, Temesi Berci volt a basszusgitáros, Nagy Robi a szintis, Kovács Karesz a dobos – és egy-két kislány vokálozott. Próbálgattunk, elsősorban, feldolgozásokat: Incognito-t és acid jazzes számokat. Jól indult, de hiányzott az összeegyeztetés, keveset próbáltunk, a Berci elhúzott Pestre – így abból se lett semmi. A legkedvesebb emlékek a Csibészke Játszóház elnevezésű, első zenekaromhoz kötnek.

Index: - Hány éves voltál akkor?

Kyra: - Épp érettségiztem. Imádtam! Egyetemista bandának indult, hobó fejű, hatalmas szőke, göndör fejű srác volt a gitáros, Turi Csabi. Szerinted milyen szakra járt?

Index: - Szőke, bongyor? Gépész?

Kyra: - Á! Hittan szak! Hittantanár lett, teológus. Csináltunk német szakestet, szocmunkás szakestet, regionális német találkozón léptünk fel, ami óriási buli volt.

Index: - Milyen feldolgozásokat játszottatok?

Kyra: - Főleg rock’n’roll-t; Deep Purple-t – na, azt nem énekeltem, ahhoz volt egy másik hobó… –, Tracy Chapmant, LGT-t… nagyon-nagyon vegyes műsort alakítottunk ki. Mindenesetre megalapozta azt a hitvallásomat, hogy az együtt zenélésnél nincs jobb. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem akarok szólóénekesnő lenni, csak és kizárólag zenekarral, véres verítékes munkával fogom megkeresni a kenyeremet. Hosszantartó éjszakai beszélgetésekkel, próbákkal, koncepcióval, mindennel. Ez a csodálatos időszak sem tartott sokáig, mert a skacok lediplomáztak, aztán elmentek a szélrózsa minden irányába. És azóta sem hallottam felőlük. Szomorú, de ennek is így kellett lennie. Több dolgunk nem volt egymással. Karma.
Egy-két emberrel valamilyen szinten mindig összefonódik az életem. Ilyen például Horváth Barna, akivel évek óta próbálunk ezt meg azt. Vagy lesz belőle valami, vagy nem. Ilyen a Belgium, ami Hock Attilából, Horváth Barnából és belőlem áll. Veszprémben sok jó zenész van, csak egyiknek sikerül, a másiknak nem. Nem tudom, hogy hozzáállás vagy karma kérdése, nyilván ez is, az is. A Hollywoodoo-nak valamilyen szinten sikerült kitörni innen. Remélem, egyszer nekem is összejön. De most – az egy éves pesti lét után – nagyon jól érzem magam itthon.

Index: - A zenei továbblépés lehetősége miatt költöztél fel?

Kyra: - Igen, gondoltam, majd én megmutatom a világnak, hogy létezem. Egy pici szobában laktam albérletben Újpalotán, a betondzsungelben. És onnan nehéz elindulni, tehát Pesten is megélhetési munkát kellett vállalnom, szintén ékszerboltban dolgoztam. Egy idő után úgy éreztem, hogy megfulladok. Részben a magány, részben a tervek sikertelensége miatt. Így hát hazajöttem. Azóta meg töltődöm, már egy éve.

Index: - Külföldi próbálkozásra nem is gondoltál?

Kyra: - Most, 26 évesen kapjam nyakamba a világot és próbáljak szerencsét, például Angliában? Nem tudom, én valahogy ennél racionálisabban próbálok gondolkodni. Milyen vagyok, mik a lehetőségeim, a korlátaim, melyik úton kell elindulnom… Vagy több vasat tartsak a tűzben, és majd meglátjuk, hogy melyik jön be?

Index: - Az soha nem baj, fő a változatosság.

Kyra: - Igen, csak az a probléma, hogy ha több vasat tartok a tűzben, az időm nagy részét eltolom. Én, aki 12 órában dolgozom egy ékszerboltban, nem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy ilyen szinten szétszabdaljam magam, mert akkor valahol beégek. Akkor vagy nem tudok elmenni az XY zenekar próbájára, vagy el tudok menni erre, de akkor arra nem. Ezt nem szeretném. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik lenne a fontosabb. De ha több dologra koncentrálok, akkor nem lehet az egyik fontosabb a másiknál. Mert ha igen, az megadja az irányvonalat, s akkor minden mást el kell felejteni és azt az egyet kell csinálni. A Sunseth Sphere szétesése óta érzem ezt magamban. A Sunseth megalakulása volt nekem a csoda. Vasárnap megebédeltem, mentem próbára, ha esett, ha fújt. A szerelmem volt a zenekar, és nagy űr maradt bennem a megszűnése után. Mondjuk, már kezd ez a seb behegedni.

Index: - Most olvastam a zenekar honlapjának vendégkönyvében, hogy újra indítjátok a Sunseth Sphere-t.

Kyra: - Volt róla szó, de nem tudok az ügyben nyilatkozni. Most vagyok abban a periódusban – a Megasztár miatt –, hogy ha kapok lehetőséget, akkor meg fogom ragadni. Ha viszont nem keresnek meg, valóban értéksorrendet fogok felállítani, mert nem tudok egyszerre Stonehenge próbán és Sunseth próbán is lenni és mellette a felvételire készülni. Talán az lesz a legfontosabb, hogy jövőre bekerüljek a főiskolára – és akkor ezért fogok dolgozni. Most már nem biztos, hogy a szívemre fogok hallgatni. Mindegyiket szívesen csinálom, éppen ezért nagyon nehéz dönteni.

Daoldin