Civil szervezeteket hívtak meg a kamarához, annak a fórum-sorozatnak a keretében, amelynek célja minél szélesebb körben egyeztetni a veszprémi belváros kereskedelméről, tágabb ételemben a városrész állapotáról és lehetséges jövőjéről. Tovább >>>

Dózsa László, a kamara kereskedelmi és szolgáltató tagozati alelnöke nyitotta meg a tanácskozást. Expozéjában elmondta, hogy a tőkeerős, nagy cégek az útgyűrű környékén fektetnek be, miközben a történelmi belváros kiürül, lepusztul: a bezárt üzletek, a csúnya kirakatok, a nem megfelelő választék sem az állandó lakosságot, sem a turistákat nem vonzza ide. A változás érdekében a kamara közös gondolkodásra és közös cselekvésre hívja a város vezetőit és lakosságát. Utóbbiak képviseletében hívtuk most beszélgetésre a civil szervezetek képviselőit.

Csabai Tamás, a kamara titkára is azt hangsúlyozta, hogy nem valakik támadása, nem a felelősségre vonás a cél, hanem az együtt gondolkodás és cselekvés. Mint mondta, arra eddig mindig mindenki talált magyarázatot, hogy mit miért nem lehet megcsinálni; most az a feladat, hogy a felvetődő ötletekhez, javaslatokhoz találjuk meg a törvényes módszereket. Az is elhangzott a tanácskozáson, hogy a törvényeket persze mindenképp be kell tartani, de ha rossz, nem életszerű egy-egy törvény, akkor kezdeményezni kell a megváltoztatását.

László Tamás a Csalán környezetvédő egyesület képviseletében sorolta észrevételeit, ötleteit. Felhívta a figyelmet egyebek közt arra, hogy a szép műemlékek mellett lepusztulóban lévő kockaházak is sorakoznak a belvárosban; ezeket ki hozza rendbe? - tette fel - nem költőinek szánva - a kérdést. Hozzászólók felhívták a figyelmet a panelprogramra, azonban olyan észrevétel is elhangzott, hogy például a húszemeletes lakói még a 33%-os önrészt sem valószínű, hogy képesek lenének vállalni. Kérte, hogy legyen több hangulatos terasz, legyenek cégérek, kirakatversennyel ösztönözzük az ízléses portálok térhódítását. Észrevétele szerint a belvárosi kereskedők csak akkor lehetnek versenyképesek a bevásárlóközpontok olcsó kínálatával, ha mindegyikük talál valami egyedit, különlegeset, ami csak ott kapható.

Mátyás István, a Veszprémi Polgári Társaskör vezetője elmondta, hogy egy belvárosi bankfiók vezetőjeként, városi önkormányzati képviselőként és veszprémi lakosként is érdekelt abban, hogy pozitív változás történjen. Úgy látja, hogy a gondok egy részét az okozza, hogy a régi állami kereskedelmi vállalatok üzlethálózatának nagy részét értékesítették, így az önkormányzatnak alig van eszköze befolyásolni, hogy mi történik velük. Az új tulajdonosok többnyire pénzügyi befektetők, akik drágán adják bérbe üzleteiket, az üzemeltetők pedig ettől kezdve kényszerpályán vannak: igyekeznek drága pénzért eladni olcsón beszerezhető árukat. A vevő pedig, ha ugyanazt a kínai bóvlit kapja, természetes, hogy az olcsóbbat választja. Sok az üresen álló, városképet rontó, romló állagú épület, elhanyagolt kirakat, ez is vendégriasztó.

Csanádi Tamás, több belvárosi üzlet tulajdonosa szerint a kereskedelmi kultúra is hiányzik; a szakmai utánpótlás egyre siralmasabb, kevés a hosszú távon gondolkodó kereskedő. Persze, nehéz is hosszú távra tervezniük, ha - a kamarát kivéve - gyakorlatilag senki nem tekinti őket partnernek és megkérdezésük nélkül születnek meg üzleteik jövőjét befolyásoló döntések.

Végezetül László Tamás a megjelentek figyelmébe ajánlotta egyesületük szlogenjét: "Aki tenni akar valamit, az mindenre talál megoldást." (Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara)