Az ’56-os forradalom után körbejárt egy jelszó az értő füleknek (vö. ügynökbotrány) szánva: MÚK, azaz Márciusban Újra Kezdjük. Ezért aztán mi minden márciusban újra kezdjük – elvégre ez a megújulás időszaka –, az év többi hónapjaiban pedig folytatjuk. Mondhatnánk, ez a Magyar Permanens Forradalom (empéef, mert szeretünk rövidíteni). Forradalmi hevületünkben leszünk hazafiak és még hazafibbak, valamint ezzel párhuzamosan globalizálódunk, európaiasodunk és internacionalizálódunk.

Joggal és megint fölvetődik az örök „miért?”, mintha nekünk okokra lenne szükségünk okozatainkhoz. Azért, mert. Mert hajt a KMP, teszemazt. A Kis Magyar Pornográfia, nem is más! Mert pornográf dolog köldöknézős módon a múlton fanyalogni, és végeérhetetlen önidentiFIKÁciós válságba merevedni (hová mered a magyar?!).

De ne intézzük el ilyen foghegyről, mintha egyszerűségünk nem póz, hanem hitvallás lenne! Azért kényszerülünk az MPF-be, mert a mi forradalmaink valahogy mindig befejezetlenek maradnak. Átalakulnak szabadságharccá, leverik őket, vagy úgy el sem kezdődnek igazán. Batsányi óta vetjük vigyázó szemeinket Párizsra, de csak a bohémnegyedeket látjuk, meg esetleg az Eiffel-tornyot. A perverzebbek a Notre Dame-ot. Következmény: mulatunk, felépítjük a Nyugatit, és imádkozunk (már aki).

Mi hibádzik? A forradalmi SZET (szabadság, egyenlőség, ésatöbbi). Párizsnál még megvolt. A félbehagyott forradalmainkban is ott lapultak a csírák, de aztán valahogy nem hajtottak ki. Vagy nem egészen. Polgári félfordulatot vettünk. Másképp mondom: a szabadságból, egyenlőségből és testvériségből nálunk lett „szab egyen test”, ami orwelli mércével lehet forradalom, de nem jó, ha azzal mérünk.

Maradtunk tehát forradalmároknak, akik hisznek a szabadságban, amikor ez már lassan anakronizmusnak számít. Hiszünk abban, hogy nem jó dolog repülőgépet toronyházba irányítani, de abban is, hogy hadifoglyokat sem illik verni és megalázni. Nem gondoljuk, hogy minden embernek egyenlő lehetőségek adatnak meg, de hisszük, hogy jogaikban egyenlőnek tekinthetjük őket. Úgy gondoljuk, hogy bármikor, bárhol és bármiről szabadon elmondhatjuk a véleményünket, de nem feltételezzük, hogy a mi véleményünk lenne a végső és megkérdőjelezhetetlen igazság…

Egyetlen forradalmárhoz mérten paradox a többes szám. EgyetlenEK forradalmárOK vagyUNK. És kénytelen-kelletlen MÚK, pedig nem hiszünk az MPF-ben, a KMP-t pedig ki nem állhatjuk. Viszont szeretnénk, ha fortélyos félelem helyett a SZET igazgatna. Mert a száz év, mínusz egy hónappal ezelőtt született JA-val együtt valljuk, hogy „ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Az, hogy kibéküljünk a jövőnkkel, jelenünkkel és múltunkkal, megegyezzünk magunkkal, és végre fejezzünk be egy forradalmat. Hogy NE ez legyen a mi 12 pontunk:
…………