A város legfiatalabb vonósai márciusban a Piccoli Archi Nemzetközi Vonószenekari Fesztiválon lépnek fel Nyíregyházán. A Tücsökzenekar két együttese március 16-án, 17 órakor mutatja be a veszprémi közönségnek versenyprogramját a Csermák Antal Zeneiskolában. A koncert bevételét a részvételi díjra fordítják. Az együttes vezetője, Demel Eszter mesélt a koncertről és arról, mitől lehet jó egy gyerekzenekar.

Index: - Mit hallhat a közönség 16-án?

Demel Eszter: - A legkisebbekkel, akik között tizenkét éves a „legöregebb” zenész, öt darabot játszunk el. Egy preklasszikus művet, ami tulajdonképpen távol áll a zenekar tagjainak korosztályi sajátosságaitól, mivel az abban a korban jellemző játékstílus az ő tudásuktól eltérő technikát kíván. A Tücsökzenekar tagjai még csak két-három éve tanulnak hegedülni, s a szép, erős hangadáshoz „tapasztják” a vonót. A műsorban szereplő darab azonban ennél izgalmasabb és bonyolultabb vonókezelést kíván. Nagy falat ez nekünk, de a nyíregyházi zsűri szakértőkből áll, így nyilván hallani és értékelni fogja a vállalkozás nagyságát. Három Schubert-tánc szerepel még a műsorban, ezek négy szólamban szólalnak majd meg, így nagy odafigyelést igényelnek a zenészektől. Játsszunk majd egy népdalfeldolgozást Rossa Lászlótól kánonban; egy olyan zeneművet, amelyben a négynegyedes ütem egyszer csak háromnegyedre vált, s ez jól a fejére állítja a darab ritmusvilágát. A nagyokkal pedig – akik külön korosztályi kategóriában versenyeznek majd, de szintén amatőrként – Corelli egyik hihetetlenül szép „concerto grosso”-ját, Revóczky Renáta csellószólójával Bach Arioso-ját és Bartók két népdalfeldolgozását adjuk elő.

Index: - Miért van szükségük jótékonysági koncertre?

DE: - Magyarországról nem sokan indulnak a nyíregyházi versenyen, mert a részvételi díj nagyon magas. A gyerekek ezért találták ki, hogy rendezzünk koncertet, amellyel a közönség támogatását kérjük a részvétel költségeihez. A családok számára nagy nehézséget jelentene az összeg előteremtése, főleg ott, ahol több gyerek zenekari tag. Ezért van szükségünk erre a jótékonysági koncertre. A tavalyi hasonló alkalom – amelynek bevételéből egy partner-zeneiskolával találkozhattunk Dániában – sikeres volt, s így vetődött fel újra az ötlet, hogy ne csak a szülőknek mutassuk meg a fesztivál előtt a műsort, hanem szélesebb közönségnek is. De nem csak a darabokat játsszuk el, hanem beszélgetős, intim hangulatú koncertet szervezünk, ahol elmeséljük, mire kell odafigyelni a hallgatóságnak, hogyan kezdtük, hova jutottunk. Így a szülők sem csak annyit látnak, hogy a gyermekük eljön próbára és gyakorol otthon, hanem betekinthet a nálunk folyó munkába is.

Index: - Nem először lesznek jelen a versenyen. Milyen eredményt értek el korábban?

DE: - Legutóbb arany minősítést szereztünk Nyíregyházán, de nem azért nevezünk idén is, mert annyira kiválónak hisszük magunkat. Sokkal fontosabb, hogy ez a szereplés célt ad és élményt jelent – mindig kell valami, amiért érdemes fölkelni másnap. Az ilyesmi lendületbe hozza a gyerekeket. Idén kezdetben csak a tizenkét év alattiakból álló Tücsökzenekart terveztem benevezni, mivel a nagyobbak tudását nem éreztem eléggé biztosnak. Ők erre persze felháborodtak és kijelentették, hogy mindenáron újra szerepelni akarnak ezen a megmérettetésen, inkább vállalják, hogy háromszor annyit próbálnak, keményen gyakorolnak – és tartják is.

Index: - Mi teszi élménnyé számukra a versenyt?

DE: - A gyerekek elsősorban azt élvezik egy ilyen fesztiválon, hogy „bandázhatnak”. Nem szabad, hogy a zenekar élete csak a heti próbákról szóljon. Tizenöt itt töltött évem alatt azt tapasztaltam, hogy aki nálunk zenélt vagy énekelni járt ide, később azokat az emlékeket emlegeti, amikor utaztunk, táboroztunk vagy együtt főztünk. Inkább a közösségi élmény lesz meghatározó számukra. Ezek lehetőségét pedig, sajnos, a mai iskolarendszer pénzzel nem nagyon bírja támogatni. Hogy tud-e az ember ilyen élményeket adni a gyerekeknek, csak azon múlik, talál-e magához hasonló őrülteket, akik segítik ezt a törekvést. Szerencsére a zeneiskolában tanít néhány ilyen kolléga. A fiatalok nagyon aktívak és nyitottak, s ha a tanár megtalálja velük a hangot, és beszél a világról, mesél arról, hogy ő mit tart érdemesnek nézni, hallgatni, akkor az ösztönzőleg hathat rájuk. Fontos, hogy a gyerekek minél több dologgal ismerkedjenek meg ebben a korban, ez inspirálja őket, ettől lelkesek.

kági