(Vetítés: március 2. szerda, 18h)
Kevesen vonják kétségbe, hogy az európai filmművészet egyik legkiemelkedőbb darabja és a világháború utáni korszak talán legjobb filmje a Jean Luc Godard rendezte „Kifulladásig”. Ez az alkotás határkő - ha egy filmre használhatjuk ezt a szót - a hagyományos, gyakran a "papa mozija" néven hívott filmkészítés és a modern, új képi nyelvet és kifejezésmódot kereső új művészet között.

A történet elég egyszerű, egy kisstílű autótolvajról, lopásról, gyilkosságról, szerelemről szól. Ám nem csak erre kell figyelni. A film a nouvelle vague, azaz a francia újhullám legeslegelső darabja - pontosabban legelső ismert darabja. Az újhullám - legfontosabb ismertetőjeleként - az eddigi romantikus, hősies karakterekre kihegyezett filmek helyett egyszerű történeteket akar mesélni egyszerű emberekről. Azonban az egyenes vonalú történet-elbeszélés és az azt meghatározó logika helyett, az úgynevezett "bukdácsoló múzsa" szerkesztési elve érvényesül. Ennyiben is különbözik például az olasz neorealizmustól vagy az angol "mosogató" (kitchen sink) filmdrámáktól.

Godard volt az, aki különösen líraivá és jó értelemben művészivé tette filmjeit. Ehhez gyakran használt fel irodalmi idézeteket, más filmekből kiragadott részleteket vagy műtárgyakat. A Kifulladásig még nem ért el a későbbi Godard-filmek "stádiumába", vagyis rendelkezik az első filmek fiatalos energiájával, letisztultságával és elevenségével. A forgatókönyvét az a Francois Truffaut írta, aki az újhullám másik nagy klasszikusát, a Jules és Jimet is rendezte - állítólag maga Truffaut rendezte a film legnagyobb részét, és nem Godard.

Volt idő, amikor az eredetileg bokszolónak készülő Jean-Paul Belmondo még nem kemény, hanem vicces rendőrfelügyelőket játszott. A francia művészvilág ünnepeltje volt és olyan igazi szerepeket kapott, mint a Kifulladásig Michelje vagy Godard másik nagy alkotásának, a Bolond Pierrot-nak a főszerepe. Ehhez persze kiváló partnerei voltak Godard kedvenc színésznői, a fiatalon elhunyt Jean Seberg, vagy később Anna Karina. Seberg fiús frizurája, franciás, csíkos pulóvere, bizonytalan mosolya mindenkinek örök emlék marad, aki megnézte ezt a filmet. Csakúgy, mint Belmondo vicces, majd fájdalmas grimaszai...

A SZERET Filmklub (Kultuszfilmek-filmkultuszok sorozat) műsora:

A vetítések a várban, a Művészetek Háza Pincegalériájában kéthetenként szerdán, 18 órakor. A programról részletesebb tájékoztatás a helyszínen kapható, illetve aki egy „reg. Filmklub” tárgyú e-mailt küld a kiralyviktor@freemail.hu címre, azt a várható eseményekről mindig időben értesítik. Az előadásokra bérletek a helyszínen válthatók 500 (2 alkalomra), 600 (3 alkalomra), 800 (6 alkalomra), 1000 (9 alkalomra) és 1200 (12 alkalomra) Ft-os áron. A bérletek nem névre szólóak, szabadon felhasználhatók - akár egy alkalommal többen is bemehetnek ugyanazon bérlet felhasználásával (így az, ha tetszik, csoportos kedvezményként is kihasználható).

A világháború és az utána következő évtizedek (március 2., március 16., március 30.)

Kifulladásig (1960, Godard)
Valahol Európában (1947, Radványi Géza)
Casablanca (1942, Kertész Mihály) - angolul beszélő, feliratos

A film kezdetétől a világháborúig (április 6., április 20., május 4.)

Halálos tavasz (1939, Kalmár László)
Metropolis (1927, Fritz Lang) / Patyomkin páncélos (1925, Eizenstein) - némafilm
Aranyláz (1925, Chaplin) - némafilm