Mesterházy Levente egy belvárosi üzlet, a Top Sport vezetője. A kilencvenes évek óta foglalkozik kereskedelemmel Veszprémben. Amikor kezdte, még több volt az induló üzlet, mint a kiadó helyiség. Mára a helyzet jócskán megváltozott, a belvárosban kiadó boltok sora várja a kereskedőket. A vállalkozóval a veszprémi belvárosi kereskedelmi körképről beszélgettünk.

Index: - Hol van a legjobb helye egy üzletnek a belvárosban?

Mesterházy Levente: - Bizonyos termékcsoportoknak nem szükséges szem előtt lenniük, de nekünk, akik ruházattal és divatáruval kereskedünk, már száz méter is sokat számít – akár egy utcán belül is. Első üzletünk az egykori húsáruház mögött nyitott tíz évvel ezelőtt, majd a húszemeletes alól költözött ki a sétálóutcára; üzlet szempontjából mindig is ez számított a legjobbnak. A Kossuth utca elejéről váltottunk később a jelenlegi helyiségre a „lordok házában”, egyrészt azért, mert ez nagyobb, másrészt, mert 2000 körül láthatóvá vált, hogy a hagyományos kiskereskedelmi vásárlások színtere egyre feljebb tolódik az utcán, s ezt kívántuk követni. Mára a centrum, a volt Skála és a Bástya üzletház közötti a legkeresettebb terület.

Index: - Mit jelent az Ön üzletének, hogy jobb helyre költözött?

ML: - A 1990-es évek közepén egyik évről a másikra akár meg is tudtuk duplázni a forgalmunkat. Nagyobb árukészlettel, nagyobb üzlethelyiségben és frekventáltabb helyen nyitottunk boltot – ez mind hozzájárult ehhez a növekedéshez. Természetesen az akkori helyzet nem hasonlítható össze a maival. Ugyanazzal az árukészlettel 10–15 százalékot is lehet dobni a forgalmon egy jobb helyre költözéssel – a Kossuth utcán belül is. Ha nem lépegetünk, nem keressük a folyamatos fejlődés lehetőségét, évekkel ezelőtt bezárhattunk volna. Ha én nem megyek, megy helyettem más, aki konkurenciát jelent.

Index: - A kiemelt helyeken, gondolom, magasabb a bérleti díj.

ML: - Igen, de a bérleti díj attól is függ, mekkora az üzlet: minél nagyobb, annál alacsonyabb a négyzetméterár, azaz egy kis boltnak sok esetben kétszer olyan drága négyzetmétere, mint egy nagyobbnak. A belvárosban a nettó 4000–8000 forintnyi ár a jellemző, ami bruttó 5000–10 000 forintot jelent. Általában az önkormányzati tulajdonú üzletek bérleti díjai kedvezőbbek, a szigorúan piacorientált magánszemélyek és gazdasági társaságok pedig többet kérnek, de az eltérés nem túl nagy. Ezen kívül az árakat nagymértékben meghatározza a kereslet: ha túlkínálat van, a tulajdonosoknak rendesen le kell vinniük a bérleti díjakat. Bizonyos helyeken már most is ez a helyzet.

Index: - Miért látunk ennyi üres üzletet?

ML: - Egy éve nyílt a Bástya, ahol eddig körülbelül húsz új üzlet jelent meg. Megépült a pláza, amibe kb. ötven új bolt költözött – azaz pár év alatt majdnem megduplázódott a belvárosi üzletek száma. Ennyit nem bír el a város, sok a kiadó helyiség, de a tapasztalat emellett azt mutatja, hogy még mindig akad vállalkozó, a tulajdonosok végül megtalálják azt, aki kibérli az üzletet – sokszor előnytelen feltételekkel is. Egy plázában például az induláskor határozott idejű szerződést kell aláírni, s annak lejárta előtt nem egyszerű onnan szabadulni, a díjat fizetni kell, akár megy az üzlet, akár nem. Emellett persze láthatunk akár évekig kiadatlanul álló üzleteket is.

Index: - Mit jelent a Belvárosi Kereskedők Fóruma?

ML: - Tulajdonképpen nincs is ilyen. Pár éve Csanádi Tamással és a Veszprémi Fiatalok Egyesületével szerveztünk egy-két rendezvényt Belvárosi Buli néven a Kossuth utcán. Célunk az volt, hogy behozzuk a belvárosba az embereket, újdonságot, szórakozási lehetőséget is nyújtsunk nekik a szokásos vásárláson kívül. A Tesco, a pláza jó hétvégi program lett, mi belvárosi kereskedők pedig azon kívül, hogy az üzletünket üzemeltetjük, összefogva semmit nem teszünk azért, hogy minket válasszanak a vevők. Tudomásul kellene venni, hogy a szép üzlet, a jó áru és a megfelelő ár már nem elég. Az emberek oda mennek, ahol többet kapnak a pénzükért. Két rendezvény valósult meg három évvel ezelőtt gyerekprogramokkal, tombolával, koncerttel, több százezer forint értékű nyeremények kisorsolásával. Mindegyikre találtunk támogatókat is Annyit kértünk a kereskedőktől, hogy tartsanak nyitva szombat délután a rendezvények alatt, és hogy szálljanak be egy minimális összeggel a költségekbe, de csak kis százalékuk látott fantáziát az ötletben. A legnagyobb baj az, hogy az üzletvezetők hozzáállása sok esetben fordított: „majd hirdetek, ha többen jönnek; majd kinyitok, ha több vevőm lesz”. Sajnos pár kereskedő, akinek üzleti szempontból az adott délután nem volt nyereséges, azt a következtetést vonta le, hogy „ezt nem érdemes csinálni”. Abba is maradt a kezdeményezésünk, pedig a megvalósult két alkalommal a nyitva tartó üzletek többsége jó forgalmat bonyolított le. Igazán azonban nem is a gyors bevétel lenne itt a lényeg, hanem az, hogy havonta legalább egy hétvégén becsalogassuk az embereket az amúgy üres belvárosba.

Index: - Milyen a közhangulat a kereskedők között mostanában?

ML: - Nagyon rossz, hiszen a tavalyi évben visszaesett vásárlási kedv. Véleményem szerint az idén „megtizedelődik” a kereskedők száma. Ennyi üzlet egyszerűen nem él meg. Túlkínálat van, szinte minden téren, amihez még a fogyasztás visszaesése is párosul. Szaporodnak a multik is, amikkel nehéz felvenni a versenyt, mivel ők elviselnek több éves veszteséges működést is, amivel sok esetben kalkulálnak is.

Index: - Hogyan lehet ilyen körülmények között „életben maradni” a belvárosban?

ML: - Bizonyos téren azért tudunk többet nyújtani. Például a multik spórolnak a személyzeten, mi pedig adunk a kiszolgálás minőségére, másrészt olyan árut kínálunk, amit ők nem, azaz specializálódunk bizonyos termékekre. Soha nem megyünk minőségben bizonyos színvonal alá, még akkor sem, ha a gyengébb nívójú árucikkből sokkal többet tudnánk eladni. A túlélés esélye ezekben van, s ez a recept általánosnak mondható ma Magyarországon. Nemcsak a multik, hanem a plázák is konkurenciát jelentenek, de nem az a megoldás, ha kiállunk tüntetni ellenük. Máshogyan kell reagálni. Egyszerűen meg kell találni, miben tudunk jobbak lenni a többieknél, hogy megszerezzük a vásárlók bizalmát. Persze ez koránt sem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik.

Index: - A városban újabb üzletközpontok nyílnak. Erről mi a véleménye?

ML: - Annyit azért elvárnék a város vezetésétől, hogy nagyobb horderejű változásokról tájékoztassa a kereskedőket, és ne akkor tudjuk meg, hogy üzletközpont épül a városban, mikor az újságban olvasunk az alapkőletételről. Ha valaki nem kevés pénzt áldoz arra, hogy üzletet nyisson, akkor elvárható igénye van az olyan információkra, amik befolyásolják az üzletmenetét, szeretné tudni, mi várható a piacon néhány éven belül. Úgy vélem, a városvezetésnek kötelessége lenne, hogy első kézből tájékoztassa az ilyesmiről azokat, akik itt fizetik az adójukat. E nélkül egy kereskedő nem tud hosszú távra tervezni.

kági