A Bálint-szezon alatt mi, veszprémiek is a férfiakról és a nőkről való beszélgetéssel töltöttük időnket. Saját vagy a mások ügyeinek a megbeszélése, kitárgyalása mindenkori fontos elfoglaltságaink közé tartozik. Miről is lehetett volna szó Bálint napján, ha nem férfiakról és nőkről, s kik is beszélhettek volna mindezekről a dolgokról, ha nem a hölgyek.

2005. február 14-én, a Polgármesteri Hivatal Kossuth termében, a Veszprémi Nők Kerekasztalának meghívására Heller Ágnes tartott előadást a párkapcsolatok alakulásának napjainkra jellemző folyamatairól, férfi és nő viszonyának aktuális kérdéseiről, a társadalom és az egyén mai értékrendjéről, valamint arról, hogy mindez hogyan nézett ki korábban, s miféle változásokkal érdemes számolnunk a közeljövőben.

Az előadó szó szerint Ádámtól és Évától kezdte. A történetek lejegyzésével kapcsolatban elmondta, hogy azok férfiszempontból mutatják be az eseményeket, ennél fogva kizárják azt a lehetőséget, hogy a nők saját maguk beszélhessenek önmagukról. Onnantól kezdve, hogy a nők a férfiak szemén keresztül látják magukat, saját vágyaikat és életüket a férfiak vágyaihoz és életéhez képest határozzák meg. Ez a felfogás Heller Ágnes szerint a modernitás idejével módosul, s a korábbi függőségi viszonyt felváltja egy függetlenülési, majd önállósodási, s a későbbiek során egy valóban a kölcsönösségi viszonyon alapuló partnerség gondolata - a nő részéről.

Ez az állapot azonban azzal, hogy a nők helyzetét valóban megkönnyíti, egyáltalán nem biztos, hogy a férfi számára is kedvező változásokat eredményez. A nő magabiztosságával egyenes arányban növekszik a férfi bizonytalansága. Az új helyzet új viszonyokat teremt. Az addig érvényes szerepeket újak váltották fel, s mindez kultúráktól függően eltérő eredményekhez vezetett.

A jelenlévők egy részét - kérdéseik alapján – élénken foglalkoztatták az egyedül élés problémáéi. Felelős-e a média az egyedül élők életformájának népszerűsítéséért, s egyáltalán bárkinek kell-e valamit kezdenie ezzel a helyzettel? Kik is azok a szinglik tulajdonképpen, s valóban új jelenséggel van-e dolgunk?

Az előadó szerint semmiféle új dolog nincs abban, hogy emberek akár kényszerből, akár saját elhatározásukból kifolyólag maguk élik az életüket. Férfiak és nők közt korábban is voltak „agglegények”, s valószínű, hogy ezután is lesznek ilyenek. A napjainkban egyedül élő hölgyek többsége magas iskolai végzettségű, azonban mindezek a körülmények nem feltétlenül jelentik azt, hogy ne találják meg maguknak a megfelelő utat az érvényesüléshez.