Ősmagyar divat és lakberendezés, avar kori kockajáték, köleskenyér-recept és koponyalékelés. A Lackó Dezső Múzeum tárlata mintegy 1500 évvel ezelőttre vezet vissza bennünket, hogy megnézhessük, hogyan is éltek akkoriban errefelé a népek. Dr. Perémi Ágotával, a múzeum népvándorlás koros régészével, a kiállítás rendezőjével beszélgettem.

Index: - Kik az avarok és hogyan kerültek a Kárpát-medencébe?

Perémi Ágota: - Az avar nép a VI. században költözött erre a területre. Lassan jutottak el a Bizánci Birodalom közelébe, ahová a császártól nem kaptak bebocsátást. Akkor a Kárpát-medence dunántúli része a langobárdok fennhatósága alatt állt, a Tisza-vidéke pedig a velük meglehetősén rossz viszonyban lévő Gepida Királysághoz tartozott. A két nép szembenállása révén került a Kárpát-medence az avarok fennhatósága alá, mivel a langobárdok az ő segítségüket kérték a gepidák elleni harcban, majd később az egész medencét átengedték az egyre veszélyesebbnek tűnő szomszédnak. 568-ban jött tehát létre az Avar Birodalom, mely egészen a IX. század elejéig fennállt.

Index: - A tárlat a honfoglalás korának népei közül nemcsak az avarok és a magyarok életét mutatja be. Kik alkották a Keszthely-kultúrát?

PÁ: - Az avarokon és a honfoglaló magyarokon kívül élt itt egy olyan nép is, melynek leletanyaga teljesen idegen az avarokétól. A Keszthely-kultúra emlékei egy valószínűleg Bizánc területéről ide menekült népcsoport emlékanyaga. Nevüket onnan kapták, hogy első temetőiket a Keszthely melletti Fenékpusztán találták meg, s temetkezési helyeik kizárólag Keszthely 30 km-es körzetében fordulnak elő. Az 1800-as évek óta folynak itt feltárások, de sajnos a régészet korai módszereinek következtében az anyag összekeveredett, nem készült róla részletes dokumentáció. Így a több ezer feltárt sír leletei, melyek a századfordulón kerültek elő, gyakorlatilag használhatatlanok számunkra. 1985 óta folytatunk ásatásokat Lesencetomajnál, ami jelen pillanatban az egyetlen Keszthely-kultúrás temetőfeltárás. Ennek befejezése után hiteles és jól dokumentált anyag áll majd a kutatók rendelkezésére. A legnagyobb problémánk az, hogy nem tudjuk pontosan, mikor érkezett ide ez a nép, mi vezérelte őket, miért telepedtek le az avarság környezetében, milyen lehetett a vallásuk, gazdaságuk. Ennek oka többek közt abba is kereshető, hogy a több ezer síros temetőkön kívül még egy telepüket sem ismerjük.

Index: - Mi jelentette a kiállítás-rendezés legnagyobb nehézségét?

PÁ: - Maga a rekonstrukció volt a legnehezebb. A korabeli avar ruházatról, hajviseletről nagyon kevés írásos emlék áll rendelkezésünkre. Csak annyi bizonyos, hogy viszonylag bő, lábszárközépig érő ruhákban jártak, amit övvel fogtak össze, a férfiak varkocsban hordták a hajukat - varkocsszorítóval a végén. Ezeket olvashatjuk a bizánci forrásokban, de többet nem nagyon tudunk meg belőlük. Sokat segítenek azonban a néprajzi párhuzamok. Egy előkerült tárgy funkciójának megállapításakor sok esetben tudunk ezekre támaszkodni. Kiállítottunk például madárcsontból készült, díszesen faragott csövecskéket, melyek rendeltetésére László Gyula kutatásai segítségével sikerült rájönni: néprajzi hasonlóság alapján ő derítette ki, hogy az ilyen tárgyakat tűtartóként használták.

Index: - A szakemberek fantáziája is alakítja egy ilyen kiállítás anyagát?

PÁ: - Nézzük például a ruhákat: az általunk kiválasztott minták a fémvereteken megjelenő díszítéseket követik, tehát nem puszta kitalációk. Lehet, hogy a mintegy 1500 év alatt a szerves anyagok elenyésztek, ám következtetni tudunk, milyen is lehetett a korabeli viselet. A néprajzi és archeobotanikai adatokból, a mag- és pollenvizsgálatokból megállapíthatjuk például, milyen növényeket használtak írásra, ruha-, bőr- és bútorfestésre. Az ilyen anyagokkal való színezés bonyolult folyamat volt: össze kellett gyűjteni megfelelő növényeket, tudni kellett, melyik része használható erre a célra, aztán főzni őket, majd kikeverni a színeket. E tudás birtokában szép és színes ruhákban járhattak elődeink, de ezekből, mint már mondtam, nem sok maradt ránk – legfeljebb vasleletekhez korrodált textillenyomatok, vagy a gyöngysorokhoz használt lencérna töredékei.

Index: - Mire fókuszál a kiállítás a három nép életmódjának bemutatásán belül?

PÁ: - A nők dolga a háztartási munka, a sütés, főzés, kertgondozás volt, szintén a női munkának számított a jurtaépítés is, valamint ők látták el az állatokat is. A férfiak dolga a szántás, vetés és a nehezebb fizikai munkák voltak, olyanok, mint a kohászat, a kovácsolás, a fa és csont megmunkálása. Helyszűke miatt mindezek közül néhány jellegzetes dolgot kellett kiválasztanunk - így a női munkák közül a szövést, a fonást, a varrást, a sütés-főzést mutatjuk be. Megpróbáltuk rekonstruálni a rangosabb férfi és női viseletet: a szépen díszített övvereteket, a különféle fegyvereket és tarsolyokat, a mellboglárokkal összefogott női ruhát, a fejdíszeket. Ezek mindegyike Veszprém megyei lelet, így különösen érdemes őket kiemelni, de bemutatjuk a többi ékszerféleségeket is, melyeket minden asszony sírjában megtalálhatunk.
Nem feledkeztünk el a gyerekekről sem. Játék – kockázás – közben mutatjuk be őket. Szintén a megyében került elő egy csontkocka készlet, amit valószínűleg bőrzacskóban helyeztek az elhunyt feje mellé. A úgynevezett asztragalluszokat ősidők óta ismerik, egyes néprajzi adatok szerint még a XX. század elején is szívesen játszottak velük.
A férfiak életéből a bőr- és fazekasmesterséget állítottuk a középpontba. Sok edény került elő a sírokból - a pogány hit szokásai szerint ezekben helyeztek ételt a sírba a halott mellé. Ismerték a lábbal hajtott korongot is, s az edények díszítéseként főleg a hullámvonalat és az egyenes vonalköteget használták. Famegmunkálásuk is biztosan szép díszes lehetett, de a fa hamar elenyészik, s csak néhány sírból kerültek elő olyan koporsónyomok, amelyek tanúskodnak a famegmunkálás magas szintű ismeretéről.

Index: - Van valami, ami kimaradt a kiállításból?

PÁ: - Szerettünk volna például egy kemencét is rekonstruálni, de azt hiszem, így is nagyon sok témát hoztunk ebbe a pici terembe, a látogatók így is teljes képet kapnak az avarok, a honfoglaló magyarok és a Keszthely-kultúra népének életéről.

Index: - Úgy tudom, tavasztól a múzeum a tárlathoz kapcsolódó programokkal várja az érdeklődőket.

PÁ: - Szeretnénk termen belül és azon kívül is izgalmas programokat kitalálni - elsősorban a gyerekek számára. Rendezünk majd íjászbemutatót, ahol az érdeklődők maguk is kipróbálhatják a fegyvereket. Tervezzük azt is, hogy sírt bontunk a gyerekekkel, azaz rekonstruált sírban elhelyezett csontokat tárnunk fel. Ehhez azonban ismerniük kell a kiállítás anyagát, s tudni, merre tájolták a sírokat, honnan kell kezdeni a bontást, azaz el kell sajátítaniuk néhány régészeti ismeretet. Múzeumpedagógusunk most is tart előadást gyerekcsoportoknak, az imént felsorolt programok azonban még a tervezés fázisában vannak.