Az első pár hét még a szórakozásé. Még nincs stressz, hacsak nem az utolsó esélyeinket próbálgatjuk a tantárgyfelvétel sikertelensége után. De most megpróbálok a könnyed "köszöntsükaz újfélévet" témánál kicsit tovább nyúlni. Mivel most újra és/vagy újult erővel fedezzük fel a hallgató-lét örömeit és lehetőségeit, észre vehetjük, hogy mást is befogadhatnánk, nem csak a kocsma- és plazavilág nyújtotta szellemi értékeket. Avagy: hova tűnt a művészmozik és irodalmi estek lelkes közönsége?

Mondhatunk csúnyákat az oktatási rendszerről, meg hogy a gonosz média hogyan irányítja az értékítéletet, és hogy szegény fiatalok kikészülnek ettől a rohanó világtól. De mintha elszaladnánk olyan lehetőségek mellett, amelyek közelebb vannak, mint hinnénk. Még csak nem is kerülnek sokba, ráadásul még a végén fejlődhetne az a kis zsenge, (elvileg) tudásra éhes ifjú elménk. Az iskolák tálcán kínálják a szakköröket, tanfolyamokat, művelődési közösségeket és rendezvényeket szinte bármilyen témában. Tíz éve a „főiskola” művészmozijának nézettségi listáján elsők között szerepelt Bunuel és Menzel, ma örülünk, ha húszan megnézik a filmtörténet nagyjait. Mi történt? Miért gáz kulturálódni?

Nem várom, hogy mindenki elvakult művészlélek legyen, de például nem ártana, ha meg tudnánk különböztetni a populáris jelzőt a gagyitól, a pornót az erotikus jelenettől, a felszínest a mély gondolattól. És akkor nem kéne karikákat kirakni a képernyő alsó sarkába. Az internetes, letöltős "kisemkellmozdulni" kontextusban elfelejtjük, milyen a sötétben ülni még száz emberrel, és ugyanazt érezni, amikor felfut a stáblista. Vagy egy jó előadásba belemerülni, hazamenni egy jazzkoncertről, beszélgetni egy könyvről. Nem is tudjuk, mit röhögünk ki, ha egy nyitottabb lelkű csoporttárs elmegy egy tudományos előadásra vagy felolvasóestre...

Tényleg nem értem, mitől ez az elfordulás a kicsit is elgondolkodtatóbb alkotásoktól, miért csak a könnyen fogyasztható kell. Ha nem szórakoztat, már nem is jó. Elcsépeltnek hangzik? Naná, nem hiába. De én naivan bízom benne, hogy ha eleget mondjuk, egyszer csak hatni kezd.