Egy koncert akkor nagy élmény, ha nem érzékelünk semmit abból a hatalmas erőfeszítésből, ami megelőzte, csak azt látjuk: énekelni öröm. Ötvös Károly, igazgató és magánénektanár régi és új tanítványaival tíz éve szervezi a farsangi matinét, amely idén február 13-án 11 órakor kezdődik a zeneiskola koncerttermében. Szavaiból az is kiderül, az esemény nem csak a közönségnek lesz élmény.

Index: - Mi a története ennek a mára hagyománnyá vált koncertnek?

Ötvös Károly: - Ez a tizedik alkalom, hogy farsangi koncertet rendezünk - volt és jelenlegi tanítványaim részvételével. Most is szívesen jönnek vissza a zeneiskolába a növendékek, ahogy tíz évvel ezelőtt is nagy kedvvel léptek fel itt. Kezdetben ádventi műsort szerveztünk, de később felmerült, hogy vidámabb dalokkal szórakoztassuk magunkat és a közönséget. Az első koncertnek egyszerűen a Farsangi matiné címet adtuk, majd a gyerekek kitalálták, hogy legyen Mise után ebéd előtt. Aztán - mivel néhány alkalom nagyon jól sikerült, s a közönség is egyre tovább maradt velünk - az elnevezés Mise után, ebéd helyett-re változott. Minden alkalmat igyekeztünk valamilyen egyedi ötlettel különlegessé tenni. Rendeztünk már Olasz saláta műsort, amelyben az úgynevezett „komolyak” mellett olasz dalokat és áriákat énekeltek a fellépők; egy másik évben opera- és musicaljeleneteket állítottunk színpadra. Mindig volt valami pikantériája a koncertnek, amivel megteremtettük a vidám, farsangi hangulatot a színpadon és a nézőtéren.

Index: - Az idei koncertet mi teszi különlegessé?

ÖK: - Szerintem már attól különleges, hogy a tizedik. Ritkaság, hogy valami ilyen hosszú ideig jól működjön. Ezt nemcsak azért mondom, mert a farsangi koncert hagyomány lett, hanem azért is, mert a zeneiskola évtizedek óta olyan közeget tud teremteni, ahová nagyon szeretnek visszajárni a tanulók - bár idén kevesen tudnak eljönni és énekelni, mindössze negyvennyolcan. A műsor meglepetését nem árulom el, de biztos, hogy a közönségnek vidám élményben lesz része.

Index: - Mitől lesz élmény a koncert a fellépőknek?

ÖK: - Tíz éve az volt a célunk, hogy a főiskolára, zeneakadémiára járó volt növendékeink bemutathassák, hová fejlődtek tovább, de ennek jelentősége az évek során egyre csökkent. Ma az együttlét a legfontosabb, az, hogy aki itt tud lenni, együtt énekelhessen a többiekkel, és a közönséget is jó műsorral örvendeztesse meg. Induláskor úgy gondoltuk, hogy csak a kedves szülők lesznek jelen a nézőtéren, de kezdettől fogva nagy érdeklődést tapasztaltunk. A koncert azóta is teltházzal megy, s mára - úgy érzem - városi rendezvénnyé lett, vagy talán több is annál.

Index: - Ki azok, akik visszajárnak és énekelnek a koncerten?

ÖK: - Ezerféle szakmában tevékenykednek. Vannak köztük, akik az akadémián vagy a pécsi főiskolán tanulnak, mások az Operettszínház vagy az Operaház énekesei, de akad olyan is, akinek bár nem hivatása, a zene mégis fontos része az életének. Mi elsősorban muzsikálni tanítjuk a növendéket, nem kell, hogy mindenkiből énekművész vagy tanár legyen. Egy matematika professzor, hitoktató vagy ügyvéd is sokat kaphat a zenétől, s a muzsika befolyásolhatja, milyen érzelmekkel, érzetekkel viszonyul másokhoz a saját szakmájában.

Index: - Lehet egy tanár büszkébb valamelyik tanítványára?

ÖK: - Szakmai szempontból természetesen igen. Örül az ember, ha egy növendéke tekintélyes helyeken léphet fel. Legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a huszonöt év alatt mindegyik tanítványomnak át tudtam adni valamit, amitől - úgy érzem - gazdagabb lett. A zene, a hangszer, az éneklés és az együttlét szeretetét kapta itt mindenki. Ezek az érzések határozzák meg a farsangi koncertet is, s látom, mindezt hogyan táplálják egymásban tovább egykori tanítványaink.

Kőváry Ágnes