Bukás? Tételek? Lámpaláz? Ugyan már! Az utolsó vizsgáról távozván érdemjegytől függetlenül lélegzünk fel, hipp-hopp eloszlik az utolsó gomolyfelhő és gyomorgörcs. Nincs többé papírhalom az ágyon, szépruha vissza a szekrénybe, színes filcek el, jegyzetek minél távolabb - fél évig újra nyugalom, édes szorgalmi időszak, lazulás. Kávé- és cigibevitel ismét beáll a normális szintre. Kedves vizsgázók, valahogy csak túléltük.

Senki nem fejezi be a vizsgaidőszakot egy kiadós ünneplés nélkül, tetszés szerinti tudatmódosítók használódnak el örömteli mámorban, eljött a várva várt felüdülés. A vizsga utáni buli tulajdonképpen nem olyan különleges, a vizsgákról már senki sem beszél, azokat nagyon hamar elfelejtjük. Ez inkább egyfajta megtisztulási rítus, hogy elengedjük ezt a pár hét nyomorúságot, nyitott szívvel és másnapos gyomorral fogadva az új, reményteli félévet.

A regisztrációs hétnek nevezett áldott állapot ad egy utolsó esélyt, hogy még közelebb kerüljünk a megvilágosodáshoz, szerencsétlenebb esetben talán elsötétedünk... Akárhogy is: van még egy hetünk, hogy elgondolkozzunk az indexünk és a Neptun-rendszer kínálta lehetőségekről. Azonban ez a hét nem csak játék és mese - az iskolai adminisztrációval hátravan még egy-két kör. Megkésett aláírások begyűjtése, tanárkergetés, sorbanállós-tanulmányiosztályos hisztik és beiratkozás. Nem lesz könnyű. Sőt, állítólag valahol már ilyenkor szabályos tanórákat tartanak. Na ez az, amit én kihagyok.

Inkább kihasználom ezt a kellemes köztességet, próbálok időt fordítani némi kulturálódásra - karácsonyra kapott és rég elfelejtett könyvek lapozgatása, mozi, kiállítás... A merészebbeknek ajánlhatom az épp most zajló, és szerintem kihagyhatatlan 36. Magyar Filmszemlét, vagy a Műcsarnokban látható Fény és árnyék - Mesterművek, 400 év francia festészete címet viselő igen figyelemre méltó kiállítást. Két buli között ez is belefér.