Az az igazság, hogy amíg a Fiatal Művészek Klubjában a Happy Dead Band zenélt, én a sulidiszkóban ugráltam az Exoticra. Sosem jártam Waszlavik koncerten, a Bizottságot csak mp3 formátumban ismerem, és szerintem az ef Zámbó szakálla mindig is ősz volt. Nem tudhatom, milyen egy igazi klub, mert manapság ilyesmi nem nagyon létezik, pláne nem vidéken. Így, ha betérek Pesten a Kogart Galériába, mást érzek, mint azok, akik számára nem történelem a korszak, melyben Müller Péter Sziámi még szép volt.

VHK, BBS, Nehézzene, Hölgyfutár, Szkárosi, Lugo, Bukta - ismerős és ismeretlen arcok, nevek, események. Az "Azok a nyolcvanas évek" című kiállítás az évtized alternatív kultúráját mutatja be, mely a legendás FMK körül szerveződött.

A helyszín az eredeti, bár az épületet és a hangulatot jelentősen átszabták: Andrássy út 112., a valamikori FMK, a mai Kogart Galéria. A mísz ruhatároslányt és a belépőjegyként funkcionáló blokkot leszámítva a hely profi. Komfortos előtér, tágas termek, fény és szépség mindenütt.

A kiállítás mozgalmas és izgalmas, s erről nemcsak az évtizedre jellemző stílusok és műfajok sokszínűsége, a képek, szobrok, objektek, installációk energikussága és világhoz való kritikus viszonya tehet. A kétemeletnyi tárlaton ugyanis kézbe vehetjük a kor relikviáit is. Lapozgathatjuk az Új Hölgyfutár számait, a videók segítségével beleleshetünk felolvasóestekbe, performance-okba, fényképek közt matathatunk az éjszakában megfáradt, ülve alvó Bárdos Deák Ágiról, a valószerűtlen karikákról Méhes Marietta szemei alatt, korabeli punkgyerekekről, a budapesti művészkörök legendás fazonjáról, Dixiről és a sok-sok fiatal nyikhajról, akik mára a kortárs művészet nagy öregjeivé váltak.

Kozák Csaba azt írja belépő mellé járó kiadványban, hogy a bemutatott félszáz alkotás, a fényképek, dokumentumok, videók nem adnak teljes képet az FMK körül zajló eseményekről. Engem ennyi is megtanított arra, milyen közeget jelenthet egy klub, ami koncertek, kiállítások, bulik, viták, furcsa gondolatok és figurák otthona. Sok kortárs festő, szobrász és zenész neve most került a helyére a fejemben. Megértettem, honnan indultak, miért azt csinálják, amit, és miért azokkal, akikkel.

Történelem lett a kor, amit hírből ismerek, s aminek nagy alakjairól olyanok mesélnek, akik még maguk is jártak az FMK-ba. Tőlük hallottam azt is, hogy Dixi egyszer feltette a kezét egy sajtótájékoztatón: "Szabad kérdezni?" "Persze" - válaszolta a jelen lévő elvtárs. "Köszönöm szépen."- mondta Dixi, és leült. Pimasz kritika és szabadságvágy - a nyolcvanas évek.