Nincs munkám, elhagyott a nőm, megdöglött a kutyám - általában ezzel azonosítjuk a blues életérzést. Lássuk ezt a szemléletet tükrözik-e a veszprémi M.C.S. Blues Band zenészei, Csincsi Balázs szólógitáros, Wágner Balázs gitáros, Németh Gábor basszusgitáros, Bán Róbert dobos és Peresztegi Csaba szájharmonikás.

Index: - Csincsi Balázs azt mondta, ki akartok nőni a garázszenekari létformából. Ez mit jelent?

Csincsi Balázs: - Azt, hogy szeretnénk klubról klubra járni, és minél több helyen koncertezni, eljutni az ország minden pontjára, blueskocsmákban játszani. Ha elutazunk Békéscsabára, akkor is hallgassanak meg minket, ha pedig Miskolctapolcán lépünk fel, ott is.

Index: - Mi a jövője az élő, hangszeres zenének, amit ti is műveltek?

Németh Gábor: - Egyre többet hallani arról, hogy az élő zene kultusza visszatér. Az instrumentális zenének sajátos varázsa van, s az, hogy a diszkók közül nagyon sok lehúzza a rolót, talán azt bizonyítja, hogy az igényes muzsika kedvelői révén az olyan bárok lesznek egyre népszerűbbek, ahol zenészek játszanak. A tehetségkutató fesztiválok pedig arról tanúskodnak, hogy nemcsak a közönség oldaláról van igény erre, hanem nagyon sok a tehetséges előadó és zenekar is.

Index: - Milyen a repertoárotok?

Csincsi Balázs: - Többnyire saját számokat játszunk, de feldolgoztunk egy-két finom dallamot is - ismert előadók kevésbé ismert nótáit. A magunkfajta együttesek általában ugyanazokat a nagy slágereket játsszák. Mi ehhez nem szívesen csatlakoznánk. Ezért nyúlunk olyan zenékhez, melyek ugyanolyan jók, de mégis az újdonság erejével hatnak.

Németh Gábor: - Ezzel szeretnénk szélesíteni a hallgatóság látókörét, és megmutatni, milyen jó is ez a muzsika.

Index: - Ezek szerint nem csak a saját szórakoztatásotokra játszotok, hanem valamiféle célotok van ezzel?

Wágner Balázs: - Ez azért nem ennyire tudatos, de tény, hogy sokan a mi zenénken keresztül ismerték meg ezt a műfajt.

Peresztegi Csaba: - Talán Csincsi Balázs mondata a legtalálóbb ehhez a kérdéshez: ennek a zenekarnak az a hivatása, hogy nedvesen tartsa a talajt, hogy abból nőjenek ki majd az új blues zenekarok - így részesei lehetünk a műfaj életben tartásának.

Index: - Hol játszotok?

Németh Gábor: - Ahol csak tudunk. A neten vagy az Est lapokból kikeresem azokat a helyeket, ahol hasonszűrű bandák zenélnek, fogom a telefont és fölhívom a tulajdonost. A zenekar minden lehetőséget megragad, akár ingyen is elmegy játszani. Örömből, szerelemből zenélünk.

Index: - Hogyan értétek el, hogy nagy nevű zenészek koncertjei előtt játszhassatok?

Németh Gábor: - Török Ádám esetében úgy történt, hogy az egyik győri fellépés során a hely tulajdonosának asztalán megláttam Ádám számát, és beírtam a telefonomba. Gondoltam, hátha jó lesz még valamire. Rá egy évre fel is hívtam, és megkérdeztem, játszhatnánk-e a veszprémi koncertje előtt. Takáts Tamással egy budapesti klubban léptünk fel, basszusgitárosa számát hasonló módszerrel szereztem meg, és nála is sikerrel jártam. Deák Bill Gyula elé pedig egy hely tulajdonosa szervezett be minket, aki felfigyelt ránk a VEZEN-en.

Wágner Balázs: - Egy-egy ilyen fellépés nagyon jó reklám, mert vidéki, névtelen zenekarként máshogyan nem lenne lehetőségünk befutott, komoly klubokban játszani. Így azonban az utánunk fellépő zenész biztosítja a hely számára a garanciát a minőségre.

Index: - Mi volt a zenekar legnagyobb koncertje?

Csincsi Balázs: - Eddigi pályafutásunk csúcsa a Hajógyári-sziget volt. Rengetegen jöttek el megnézni minket.

Wágner Balázs: - Persze, mert elkezdett esni az eső, és bemenekültek az emberek a sátorba. Az azonban tény, hogy ott bent nagyon jól érezték magukat.

Németh Gábor: - A Szigetre egy ösküi kultúrházban felvett demo-lemez beküldésével kerültünk be - háromnapos monstre felvétel volt saját motyóval. Ez alapján 180 zenekar közül válogattak minket a fellépő tíz közé. De már van jobb minőségű promóciós kiadványunk is. Az összeget a zenekar legendás piros bukszájából teremtettük elő rá - ebbe gyűjtjük a fellépésekből összejött pénzt.

Index: - Meg tudjátok nevezni a zenélés legszebb pillanatát?

Németh Gábor: - Az a legjobb érzés, amikor a saját zenénkre táncolnak az emberek. Azokra a dallamokra, amik ebben a próbateremben születtek, s amiken napokig agyaltunk, s finomítgattuk őket.

Csincsi Balázs: - Azt hiszem, ebben egyetértünk: ha csak két embernek is mozog a lába a muzsikánkra, akkor már boldogok vagyunk.