Az egyik internetes oldal azzal hirdeti filmajánló rovatát, hogy náluk garantáltan senki nem jár moziba, kizárólag a plakát és a cím alapján írják le, milyen is (lehet) a szóban forgó alkotás. Most én is ezt a módszert alkalmazom: egy olyan könyvre hívom fel a figyelmet, amit nem olvastam. Segítségemre van azonban az, hogy nemcsak a borítót, hanem a mű szerzőjét is láttam. Egészen közelről!

A borító alapján a szórakoztató irodalom kategóriába sorolnám a könyvet (Gyárfás Endre: Magyar Lochness), ugyanis az Alexandra Kiadó fő profilját eddig inkább a populáris műfajok alkották. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi években jó néhány, izgalmas és irodalminak, sőt akár irodalomtudományinak nevezhető kötettel is meglepte az olvasókat.

Valószínűleg egy ilyen könyvvel állunk most is szemben, hiszen az író neve sokak számára garancia a minőségre: Gyárfás Endre neve nem csak a könyvtár polcairól, hanem az Élet és Irodalom hasábjairól is ismerősen csenghet.

A Magyar Lochness című mű, melynek szerzője hétfőn a megyei könyvtár vendége volt, szatirikus regény. Gyárfás Endre véleménye szerint ez a műfaj sohasem annak szól, akiről írják, hanem sokkal inkább a többieket figyelmezteti a veszélyekre. A Magyar Lochness a szélhámosok blődségeitől int óva, a szenzációktól, amikkel etetnek bennünket a legkülönbözőbb fórumokon a bulvárlapoktól a hírműsorokig.

A regény világa egy kis ország kis tavának partján élők erőlködését mutatja a meggazdagodás és hírnév útján, amihez manapság egyetlen dolog vezethet: egy szuper ötlet! A ragyogó gondolat, amivel a szereplők a térség jövőjét kívánják megalapozni, természetesen a nyugaton már bevált tavi szörny mítosza, s el is kezdik a magyar Nessy népszerűsítését. A könyv nemcsak a mai magyar kóklerkedés abszurd működéséről szól, hanem arról is, hogyan asszisztálunk ehhez mi. A műben tulajdonképpen mindenki tisztában van azzal, hogy a legenda műanyag, de ez a legkevésbé sem érdekli a lakókat, akik remekül szórakoznak a műanyagszörny köré nőtt üdülőkomplexumban.

Mrozek Az elefánt című novellájában az állatkert igazgatója pénzhiányra hivatkozva gumiból készült ormányost rak a kerítés mögé, s egy táblára kiírja: "az elefánt rendkívül súlyos állat". A szél azonban éppen az odalátogató iskoláscsoport szeme láttára kapja fel a hamisítványt, s repíti messzire. A kis szemtanúk, akiknek mindaddig azt magyarázták, mennyire nehéz állat is az elefánt, felnőtt korukban egytől-egyig szélhámosok lesznek. A Magyar Lochness szereplőinek lelkében a hazugság egyáltalán nem okoz drasztikus változást, hisz az egész csak egy jó buli.

Itt tartunk.