A Magyar Kortárs Képzőművészeti Lexikonban jegyzett alkotók legfiatalabbika a veszprémi Zachar István. A Lovassy gimnázium elvégzése után Egerben tanult, Almádiban tanított; jelenleg webdesigner-ként dolgozik városunkban. Olajképeiért és grafikáiért számos elismerésben részesült az ország több kiállításán. Mégis keveset tudunk róla - mint általában a kortárs képzőművészetről, még ha az a környezetünkben is zajlik.

Index: - Milyen visszhangja volt Veszprémben annak, hogy "szócikk" lettél?

Zachar István: - Három veszprémi képzőművész barátomon kívül nem is nagyon tudnak erről az emberek. Furcsa, hogy veszprémi művészettörténészek azt sem tudják, hogy pontosan ki vagyok, nem tudják a nevemhez, arcomhoz kapcsolni a munkákat. Nem hiszem, hogy veszprémi szinten ez a megjelenés akkora port kavart volna.

Index: - Tagja vagy egy nyolc fiatal képzőművészből álló veszprémi csoportnak, a V8-anak. Ez egyszeri alkalomra létrejött formáció, vagy folyamatosan működő csoport?

ZI: - Az előzményekről csak annyit tudok, hogy néhány évvel ezelőtt a Zeneművészeti Szakközépiskolában volt közös kiállítása a csoport szinte minden tagjának - ekkor én még nem jelentem itt meg -, majd Hegyeshalmi László hívta tavaly ismét életre a jelenlegi felállásban. Azóta Sepsiszentgyörgyön és a Petőfi Színházban volt közös kiállításunk, sőt a színházban a V8-ak tagjainak lehetőségük volt önállóan is bemutatkozni, köztük nekem is (jelenleg Tarczi István kiállítása látható az előcsarnokban). Bízom benne, hogy a csoport tagjai nemcsak egy-két alkalom erejéig vállalják a közösséget. Annál is inkább, mert úgy látom, a V8-ak színvonalasan képviselhetik a veszprémi képzőművészetet.

Index: - Korábban tanítottál. Ez mennyire volt összeegyeztethető a művészi léttel?

ZI: - Sokkal inkább az volt, mint a mostani munkám. Alkalmazott grafikával, internetoldalak tervezésével foglalkozom egy helyi webstúdiónál. Most a munkám után nincs időm, energiám alkotni. Akkor a heti két tanítási nap mellett ezt könnyen megtehettem.
Almádiban nem a rajz volt a legfontosabb tárgy, ráadásul heti egy órában nem lehet csodát művelni. Ismerek olyan rajztanárt, aki a művészet játékosságát hangsúlyozza, utólag azt gondolom, helyesen teszi, mert ez iránt fogékonyak a diákok. Ami engem illet, szigorúan visszaköveteltem mindazt az ismeretanyagot, amit leadtam, mert szerintem egy jó hírű gimnáziumban az alapműveltség elsajátítására nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Az volt a célom, hogy eljussunk a kortárs magyar művészekig, halljanak Keserű Ilonáról, Nádler Istvánról, Bak Imréről vagy akár Nagy Krisztáról. Tudom, hogy ilyen keretek között nem lehet maradandót alkotni, de az a fontos, ha a diák a későbbiekben találkozik ezekkel a nevekkel, el tudja őket helyezi a képzőművészetben; vagy ha megtetszik neki egy alkotás, tudjon utánakeresni a könyvtárban vagy az interneten.

Index: - Valóban nehéz lehet ilyen területen középiskolásokkal foglalkozni. Kik azok, akik a te közönséged alkotják? Fogékonyak erre a fiatalok?

ZI: - Nem érzem, hogy jól körülhatárolható közönségem lenne. Nem is feltétlenül a közönségnek dolgozom. Amikor festettem, sose jutott eszembe, hogy ki fogja megnézni a munkámat. Az ízlésből, a stílusból és az életkorból adódóan feltételezhető, kinek tetszenek a műveim, de valójában nem hiszem, hogy ez életkor függvénye, hanem az számít, hogy valaki tud-e azonosulni a látásmódommal, fogékony-e az én képi világomra, vagy sem.

Index: - Eger is dimbes-dombos város és Veszprém is. Hol gyűjtesz témát, honnan merítesz ihletet?

ZI: - Lelkileg töltekezni szép helyen érdemes, de a szakmai szempontból való töltekezés nem ezt jelenti számomra. Ez nálam ennél sokkal prózaibb folyamat: meglátok egy fotót, a tévében egy különös szögből filmezett témát, ezek valamilyen szinten hatást gyakorolnak rám, kézzel felvázolom, aztán kidolgozom a képet. Manapság számomra kevéssé meghatározó az alkotás szempontjából a személyes élmény, talán azért, mert síkokban gondolkodom. Vizuális típus vagyok, így jobban inspirál egy kép, mintha hallok valamit, vagy mint az érzelmi benyomások. Régebben nagyobb jelentősége volt az impressziónak: lefotóztam, vagy jól megjegyeztem azt a tájat, amit lefestettem. De a talált-fotó évek óta jól működő, bevált módszerem.

Index: - Egy veszprémi kortárs képzőművész számára mit jelent az, hogy akár Veszprém lehet Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben?

ZI: - Hazudnék, ha azt mondanám, olyan nagyon sokat jelentene. Hosszútávon Veszprém iránt nagyobb lenne az érdeklődés, és ha ügyesek vagyunk, ezt meg lehetne lovagolni. Olyan szempontból jó lenne, hogy Nyugat-Európa is megtanulná, hol van Veszprém, kik a veszprémiek. De nyilván nem fogok a Sédnek rohanni, ha nem mi leszünk 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa. A kommunikációból pedig számomra egyelőre nem az jön le, hogy ez mekkora lehetőség a város számára...

Index: - Mi az, ami miatt ragaszkodsz Veszprémhez? Mit szeretsz ebben a városban?

ZI: - Nyáron a Gulyadombról a Betekints-völgyet nézni az esti órákban egyedül - mikor még nem ismertem a feleségemet -, nagyon sok időt töltöttem ott. Ilyen helyek akadnak nyilván a városon belül is: a várban, a vár alatt, de én ezt a helyet szeretem leginkább… Ami az embereket illeti, az a jó, hogy szinte mindenki mindenkit ismer. Ezt annak ellenére így érzem, hogy nagyszüleink kora óta jócskán megnövekedett a város. Szeretem az Utcazenész Fesztivált, amikor nem lehet úgy egy lépést megtenni, hogy ne találkozna ismerősökkel az ember. Nekem természetes, hogy itt élek, mert ide születtem, Veszprémbe. Életem végéig kisvárosi ember leszek. Vagy esetleg elmegyek még "vidékebbre". Igaz, ennek jelen pillanatban nagyon kicsi az esélye. Egerhez pedig már csak az emlékek kötnek.

folyt. köv.