1956. Zűrös időszak: Panka fellökte a villanymozdonyt és megtanulta a "Liebe" szót a mindenes Vargáék lányától, apu ideges, mert nem elég kemény a lágytojás, Rozi, a házvezetőnő mandarin helyett narancsot hozatott, pedig azt nem eszik annyira gyerekek, anya izgul a vizsgája miatt - pártfőiskolára jár.

1956. Boldog időszak: őzikét tart a szomszéd, a kapu előtti őrbódéban az elvtárs bácsi puskájával furulyázik, jó lenyalni a cukros lekvárt az ujjakról és felpróbálni anyu ruháit. 1956: valakinek ez a gyermekkort jelenti.

A történészeknek kevesebb szabadság adatott az íróknál. Utóbbiak - még ha egy történelmi témájú munkán dolgoznak is - kedvükre kreálhatnak alakokat, elgondolt gondolatokat, kimondott mondatokat. Ez a szabadság teszi őket alkalmassá arra, amire egy történész nem biztos, hogy képes: egy család életébe sűríteni egy történelmi korszak problémáit.

Cantu Mari filmje egy Pálfi Gábor nevezetű, magas rangú pártfunkcionárius családjának életét jeleníti meg 1956-ban. A színhely a rózsadombi, családi villa, a nézőpont pedig a két gyereké: Pankáé és Miskáé.

A forgatókönyvíró azonban tudja, sőt ki is használja, hogy nézőként, többszáz történelemórával a hátunk mögött lehetetlen önfeledten azonosulnunk a gyermekek világával, és kiküszöbölni történelmi ismereteinket. A film szinte minden jelenetében vegyül a belső, gyermeki és a külső, nézői világlátás. Az apa puskagyűjteményét az anya az októberi zavargások hírére elásatja a kertben, de Miska a fegyverek közé dobja saját, fából eszkábált íját; a forradalom után a kommunista hitével meghasonlott apa diktafonra mondja memoárját, de a súlyos mondatokat lehet lassítani és gyorsítani - remek játék; leglátványosabban pedig akkor áll szemben egymással a két nézőpont, amikor Miska dugóspuskája néz farkasszemet a szovjet tank ágyúcsövével.

A Rózsadomb című film azt a gondolatot sugallja, miszerint a jelenkor történelme ott van a családokban, de olyan állapotban, amikor még nem kerek, még nincs eleje, közepe, vége, még nincs értelmezve, azaz megírva. A Pálfi családba az apa révén férkőznek be a nagy események, de a gyerekeknek és az anyának a közvetlen telefonvonal Rákosi elvtárshoz, a születésnapi ajándék Vorosilov húgától, a házat vigyázó szovjet tank nem Magyarország, hanem a család történelmének része. Pálfiék éldegélnek, s eközben lehetséges, hogy a bebörtönzött szomszéd fiától való eltiltás nem politikai tettet, hanem egy barát elvesztése felett érzett fájdalmat jelenti.

A szereplők helyét mindig az utókor jelöli ki, és rendezi neki tetsző összefüggésrendszerbe az eseményeket. Az életet mi éljük, a történelmet pedig a jövő írja.