Sokat beszélnek mostanában a diszlexiáról (az olvasás zavaráról), ugyanis nagy számú ifjonc szenved tőle. Egyes szakemberek szerint magas, 30-40 százalékot is kitesz a diszlexiások aránya a felnövekedő generáció körében.

Persze e riasztó számnak a nagyobbik fele úgynevezett "áldiszlexiás". Ez nem születéssel együtt járó rendellenesség, mint a valódi diszlexia esetében, hanem oka az ingerszegény környezet - a szülők nem társalognak eleget a gyerekkel - vagy a permanens tévénézés is lehet. E tevékenység esetében szókincsünket nem igazán használjuk vagy fejlesztjük. Tenni lehetne ellene egészen kiskorban, de attól tartok, felszámolásához meg kellene változtatni egész társadalmi berendezkedésünket: az emberek többet kommunikálhatnának egymással, és az elektronikus média szerepét kevésbé preferálhatnák. Erre azonban vajmi kevés az esély.

Az oktatásban is léphetnénk. Ennek, egyelőre nincs nyoma. Az egyik legfőbb gond az, hogy a kicsiknek számos módon tanítják az olvasást. Egyáltalán nem biztos, hogy minden módszer helyes. A nagyon elterjedt szóképes olvasás például nem kompatibilis a magyar nyelv helyesírási szabályaival, sokkal hatékonyabb a szótagolással tanított olvasás. Mi is így tanultuk - annak idején.

Nem tudok arról, hogy lenne olyan pedagógus-képzés, ami kizárólag diszlexiás diákok tanítására specializálódna. Nincsenek erre íródott tankönyvek, nagyon kevés az olyan oktatási intézmény, ahol speciális osztályokban foglalkoznak az ilyen tanulási zavaros diákokkal. (Az egyetlen ilyen jellegű gimnáziumi tantervű oktatás a balatonfűzfői Öveges Szakképző Iskolában folyik.) Részt vettem a tárgykörben tartott szakmai összejövetelen. Nem kaptam választ a kérdéseimre.

Jó, hogy felszínre került ez a probléma, mert régen a tanárok jobb esetben elküldték a gyereket logopédushoz, rosszabb esetben lehülyézték. Azonban a diszlexia tárgyköre még mindig sötét folt. Nem elég róla tudni, beszélni. Emberibb módon kellene egymás mellett élnünk, másrészt megismerhetnénk, hogy valójában mi is ez a fogalom. Még egy dolgot ne felejtsünk el: a diszlexiás nem azonos a gyengeelméjűvel, mint ahogy ezt sokan gondolják. Albert Einstein is diszlexiás volt.