Cirkusz - bocsánat szavazás - közel három milliárdért...

240 évi fizetésem, mint füstbe ment terv... A tegnapi népszavazáson a távolmaradók döntöttek: nem érzik, hogy felhatalmazást kéne adniuk a politikusoknak arra, hogy dolgozzanak meg a pénzükért. Azt ugyanis a megválasztásukkor már megkapták. (Sajnos nem igen élnek vele…) Ezt a kérdést ugyanis nem népszavazással kell eldönteni - a választók szerint. És elnézést, de nekik mindig igazuk van, (bár nem biztos, hogy tudják, miről van egyáltalán szó) - de Őket, egyelőre, MÉG nem lehet leváltani, bár már sokan dolgoznak ezen a problémán…

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sikerült megint egy ilyen fontos kérdésben összeugrasztani a híresen összetartó nemzetet. Viszont a nemzet nem is elenyésző része magasról leszarta a politikát. Itt nem volt jó megoldás. A félremagyarázások közepette az ember azt sem tudta, hol a jobb, hol a bal. Bár a kezdeményezés a pálya két legszéléről indult, a labdaszedőktől, a felelősség mégis azokat terheli, akik a közepén fociztak. Az övéké az a szép zöld gyep. Az ő lelkiismeretüket terheli, hogy a szavazóknak még ma sincs pontos képük, mire is kellett szavazniuk. Én Gálvölgyivel ellentétben - nem szeretem a focit. Főleg ezt a fajta - nincs jobb kifejezés rá - magyar focit...

A népszavazás belpolitika. Ha külhoni magyarok sorsát a szavazókra bízzuk, külpolitika is leszen belőle. Ha a szavazás eredménytelen lesz, rajtunk röhög az egész világ. A kampánytól túlfűtött, "belpolitikásított" kérdésre kapott válasz elanyátlanította a külhoniakat. Úgy érzik, elárultuk őket. Már a baloldal. Ami, a szavazók szerint, ma a jobb. A román kormány lásztminit elárulta, hogy, aki kéri a magyar állampolgárságot, az - szerintük - le kell mondjon a románról... Sikerült megint felhívni magunkra a figyelmet. A baloldal csőddel riogat, a jobboldal meg szavazókat remél. Havi harmincezredbe kerül ba'zzeg, minden áttelepült. Vagy. Nem tetszenek a szavazóid? Nem a te elveid vallják, a gazok? Váltsd le őket hálásakra...

Természetesen mindenki győzelemként ünnepli az eredményt, a gyurcsánygyerek szerint a népszavazás elbukott (bukni a kormány szokott, nem?), viktorok szerint az igenek győztek, és a baloldal jobb, ha nem privatizál (lehet, ő szeretne?), Patrubány meg azzal fenyeget, hogy ha nem úgy lesz, ahogy ő akarja, rendeztet egy ganze neue szavazást, újabb 3 milliárdért. Szép kilátások. Felelős magatartással egybekötött összetartó nemzetpolitika. Ungarise vircsaft. Patrubány mindezt a Kossuth-téren mondja, ami arról a politikusról neveztetett el, aki a kisebbségektől megtagadta azokat a jogokat, amiket magának követelt. S ebbe bukott bele. Stílusosan. Sokan szívtak Kossuthot. És Lánchidat, vagy más rövidet ittunk hozzá.

Tisztelt politikusok! Belétek fáradtunk. Vegyetek má'n vissza! Nem azért szavazunk rátok, hogy megosszatok, hanem, hogy jobban éljünk. Nem Ti - MI! Jobban élni, egyelőre annyit jelent, hogy van pénzem hó végén is, nem nagy kívánság, még a Tibi bácsi is tudná teljesíteni. Nőjetek má'n fel a feladathoz. Ugyanis azért kapjátok a fizetéseteket. Tőlünk. Határozott ideig.

Rovat: