Az ifjúság érdekérvényesítő képességéről, gyermekvállalásáról, a felnőtté válásról, illetve az amerikai filmiparról és a médiáról hallhattunk azon a szociológiai konferencián, amelyet november 26-án rendeztek Veszprémben. A Veszprémi Akadémiai Bizottság Szociológiai Munkabizottságának egész napos programja az évi két-három ilyen esemény egyikeként úgy jöhetett létre, hogy pályázati támogatásból még az előadások nyomtatott szövegét is kézbe adhassák jövőre.

Dr. Szretykó György, a rendező munkabizottság elnöke előszavában a korábbi, győri konferencia anyagát tartalmazó kötet decemberi megjelenéséről tájékoztatott, illetve a következő szakmai alkalom témáinak megvitatására kérte az előadókat, amely egyeztetésből végül Az információs társadalom szociológiai jellegzetességei munkacím született meg.

A fiatalok gyermekvállalási kedvéről Varga Balázs, a Nyugat Magyarországi Egyetem (Győr) Tanítóképző Karának tanársegéde tartott előadást. A jelen népesedési helyzet előzményeinek kapcsán a mára nosztalgikus felhangokat nyert nagy "Boom" háború utáni három- vagy annál több gyerekes családmintáját is megemlítette. A társadalmi reprodukció egyre csökkenő mérőszámai Észak- majd Nyugat-Európa után a kontinens közepén a közelmúltban, a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek elején jelentek meg.
A demográfiai átmenet, a népesedés változásainak elméletei között kitért Sauvy három okot felsoroló teóriájára (a gyermekvállalást a tágabban értelmezett család anyagi helyzete, a jövő biztonságának megítélése, a társadalom egyéni és országos kilátásai). Szólt G. Becker ismert prakticista-technokrata elméletéről, amelyben a gyermek tartós fogyasztási cikk gyanánt, előnyök és veszteségek, ráfordítások közelítésében szerepel a családi tervezésben, működésben. Easterlin modellje a növekvő és csökkenő tendenciák ciklikusságáról ugyancsak szóba került.

A közelmúlt történéseit reprezentáló számokból két jellegzetes adatot idézek: a "hány gyermeket tervez?" kérdésre átlagosan még 2,13-2,14-es szám jön ki a férfiak és a nők esetében is; mire az egyébként is később bekövetkező gyermekvállalás/ok/on túljutnak, a átlagszám 1,3-ra zsugorodik. A gyermeket egyáltalán nem tervező huszonöt évnél idősebb nők aránya tízszázalékos részesedésre nőtt, míg a férfiaknál ez százból tizenöt-húszra emelkedett.

Soós Zsolt, a NYME tanítóképző karának adjunktusa az ifjúság érdekérvényesítő képességéről beszélt.
A fiataloknak azzal kell szembesülniük, hogy az érdekérvényesítésben a tanultság és a tapasztalat előnyt jelent kell. Az ennek következtében az idősebbekkel szembeni hátrány meglátszik a politikai és a civil szervezetek mezőiben is. A magyar fiatalok a tradíciókat a tízes értékskálán kevéssé tartják fontosnak, a kultúra a 7-es átlagot mutatja és a legelőkelőbb helyre a jövő/család kategória kerülhetett a friss vizsgálat tanúsága szerint. A korosztály 17 százaléka volt egyesületi tag, ami azt mutatja: ennyien többé-kevésbé felismerték, hogy a rossz érdekérvényesítés, a közéleten kívül maradás hátrányos helyzetbe hozhatja őket. Az előadó négy kisfaluban vizsgálta az ifjúság helyzetét.
Az elöregedő, forráshiányos, ugyanakkor az önkormányzati támogatásokból a tekintélyes részesedést adó idősellátási szolgáltatási tétellel jellemezhető aprótelepülések szinte teljesen figyelmen kívül hagyják a fiatalokat. A népesség-megtartóképességet a helyi politikus a pozícióban és a választási küzdelemben egyaránt feláldozza a rövidtávú előnyökért, ha tetszik, a több szavazattal kecsegtető idősek szociális kondicionálásának oltárán. Soós vizsgálódásai révén arra jutott, hogy a falugondnokoknak a fiatalokkal is kellene foglalkozniuk, ha már egyszer eltűntek a művelődési házak az aprófalvak anyagi ellehetetlenülése folytán. Az előadó az érdekérvényesítési stratégiák közül Biddle-ék harmónia-elméleti, kompromisszumkereső és ösztönző modelljét, illetve a konfliktus-elméleti Alinsky modellt fejtette ki, mely utóbbi a civilek helyi hatalommal kialakítandó kapcsolatában a "harci eszközök" alkalmazását is elképzelhetőnek tartja.

Annak előrebocsátásával, hogy mindenkit meghatároz a saját kliensköre, azaz az elesettekkel, rászorultakkal, kiszolgáltatott öregekkel dolgozó szakembert nem tekinti partnernek egy polgármester, stratégiai menetrendet ismertetett hallgatóival. Eszerint még annak ellenére is, hogy alkalmazottként kerül konfliktusba a döntéshozóval; megalapozott ifjúságorientált célkitűzés után fontos üggyé kell tenni a megfogalmazottakat. A formális és informális lobbizás eszközeinek bevetése, a támadhatatlan hatékonyságú munka mellett a széleskörű PR tevékenység (nyilván aprófalvas léptékben, az adott és megteremtett helyi nyilvánosság eszközével) az újabb lépések, hogy a falugondnok és a fiatalok pozíciókhoz juthassanak. A szövetségesek megnyerése, közös nyomásgyakorlás, a demonstrációk csakúgy fontosak lehetnek, mint az ügy iránt megnyilvánuló érdeklődés fenntartása. A fiataloknak ennek nyomán a település közösségében is szerepet kell vállalnia.

A posztadoleszcenciáról (az ifjúkor egyre jelentékenyebb meghosszabbodása a felnőttkor felé) dr. Szretykó György munkabizottsági elnök, a NYME soproni karának tanszékvezetője beszélt. Először a felnőttkor pontos meghatározását tartotta fontosnak tisztázni, amelynek során a jelentékenyebb kapcsolódó elméletekre is kitért. Hosszabban foglalkozott a szülőkről leválás pszichológiai-lelki és társadalomtudományi, más szóval tevékenység-orientált oldalaival.

A munkahely-találás, az elhelyezkedési nehézségek tényezőjénél káros jelenségként tárgyalta a magyar viszonyok között túl erősen érvényesülő kapcsolati tőkét. Kifejtette: ez visszaveti az innovációt, újratermeli a kontraszelekciót, miközben az EU-ban ellenkező tendenciák érvényesülnek. Nyugaton, a munkát kereső fiatal diplomásoknak a szakmaismeret magasabb követelményei mellett az itthon megszokott, legfeljebb egy idegen nyelvvel szemben a két-három nyelv ismerete szükséges, illetve egyre inkább döntő szempont a felvételnél, hogy bármilyen szakmáról legyen is szó: rendelkezik-e a jelentkező az elfogadhatóan magas humánműveltséggel.

A hollywoodi filmek fiatalokra kifejtett hatásáról dr. Bodács Emil, a NYME mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karának docense szólt. Az amerikai filmsablonok elemzése kapcsán figyelmeztetett, bár az USA válságtüneteit és a fogyasztói minták beprogramozásának szándékát feltárhatja az elemző; a filmek, adások, reklámok hatásmechanizmusainak sokkal kiszolgáltatottabb a fiatalabb generáció.

Bugovics Zoltán, a Széchenyi István Egyetem adjunktusa Győrből a média mintanyújtásáról tartott előadást. Friss vizsgálataiból, amelyeknek még csak egy részét dolgozta fel, kiderül: a magyar sajtó átalakult abban az értelemben, hogy az egyszerű tájékoztató, szűken informáló híranyagok aránya immár hatvanegy százalékot tesz ki, amelynek súlya azért is nőtt meg, mivel a szenzációhajhászó "olvasni valók" aránya 25 százalékos. Egy másik közelítésben a protokolláris, sajtótájékoztatón kapott anyagok 59 százalékot adnak, szórakoztató cikkekből 37 százalék kínálkozik, míg tényfeltáró, oknyomozó írás mindössze négy százalék. A médiumok ezen átalakulása nyomán homogenizálódott a magyar társadalom viszonya a politikához, amit az a szemléletváltás ír le, hogy nem azt mondja meg: mit gondoljak, hanem azt, hogy miről.

Kilián