Szokásom szerint hajnalban ébredek. Kávé, újság első falatok, reggeli patikaszer, hajnalcsend, bár kint tombol a szél. Jó reggelt mindenkinek, aki már nem alszik, 2004. november 24. van. (A rádió éjszakai interaktív műsoraiból tudom , hogy a magyar nyelvben nincsen az ébren maradók köszöntésére alkalmas kifejezés. A szép hajnal-t használják, de ez nem igazi - Ébresztő Kazinczy!)

Ritka pillanat, nincs kedvem festeni.
Hatkor benyomom a tévét ! Az esti akciófilm után ottfelejtett "kercsatorna" jön elő, rajta valaki egy parkban forgat valamit, ami világít. Az effekt érdekes, a szöveg szerint a forgató filmbarát.
Kamera ráközelít, ez A Szotyi! Íbr>Szotyori László festőművész egy napját digitalizálja Tyll Attila, aki szintén festőművész. Szotyori Lászlót ismerem, képeit nagyon szeretem! Ő nem ismer engem, bár egyszer, egy nyilvános festészeti akciónak nevezett sörözés alkalmával, többedmagunkkal kentük az ingyen vásznat. Nem tudja, de nagyon lestem, mit és hogyan csinál.
Szotyori László nagyon csendesen beszél, nagyon szerény!
A máskor harsány riporter hozzászelídül.

Szó van a gyakran festett nagy amerikai autókról és amerikai fílingről. Filmbejátszás.
Riporter és riportalany szép belső tér galériás ellenfényében beszélget képekről és szép nőkről. Nagyon rákattanok a tévére és többször megnézem, hogy valóban a máskor (bár nem mindig) gagyi csatorna logoját látom-e a képernyőn

Szotyori László csendesen, bizonyos bocsánatot kérő hangsúllyal mesél a kedvenc filmszínészről, édesapja műtárggyá festett egykor fehér (veszprémi) vegyészköpenyéről. Rajzterem, modell, tanítványok, belvárosi pince-enteriőr.
Erdélyi urbánusként olyan lakást vásárolt a fő-, belvárosban, amelyiknek háztetőkre nyílik az ablaka. A ház bauhaus, ebben lakott a szomorú vasárnapos Seres Rezső, de Pici is.

Ha nem a műsort nézem, hanem a képernyőt, újra csodálkozom!
Sárga karika, benne "12", most meg aztán minek ? A film estére eljut a műterem műfényes, festőszigetes tárgyakban, "mecsboxos", ipari ecsetes, képet éppen befejezős hangulataihoz.

Szotyiról szól Kokas Ignác, barátságos, angyalian széplelkű emberről hallunk igazságokat.
Tyll jókat kérdezett, az operatőr ragyogóan vett és vágott, a megszólalók szépen szóltak.
Szotyori jót tárulkozott, én meg nagyon, nagyon, nagyon odaszögeződtem a székhez, és nagyon, nagyon jól tettem, hogy ma reggel nem festettem.
Szotyori László ezt sokkal jobban csinálja.

Könyörgöm: miért éppen reggel hatkor van itt az értelem?

Debreczeny Zoltán

Utóirat:
Egy térben, házban (vagy tévében) lehet hülyeségeket, kultúrtrágyát, gagyit árulni és hirdetni, de a helynek lehet intelligens szelleme is.
Szotyori László egyik képe Veszprémben, a Megyei Kórház előcsarnokában látható.