Munkamániás ismerősöm a minap odalépett imádott unokájához és megkérdezte. "Jól viselkedtél ebben az esztendőben? Ugye szót fogadtál a zanyunak? Mert járt nálam egy nagy, piros ruhás, fehér szakállú ember és megkért, hogy egy csomagot adják át neked. " És azzal átnyújtotta elégedetten a Mikulás ajándékát csodálkozó unokájának. Nagy döbbenet ült ki a család arcára is, és szinte egyszerre fakadt ki belőlük: "De anyuka még csak november van..."

Nincs mit tenni, el kell fogadnunk, hogy a "Mikulás-karácsony" vásárkör kinőtte a négy hetet. Amikor én még kislány voltam, az embereknek négy hét is elég volt ahhoz, hogy becserkésszék a fa alá dugdosni valókat. Ma már nem elégszünk meg ennyivel, november elején megjelennek hiper-szupermárkettjeink polcain, hosszú tömött sorokban a csokimikulások. Találunk mindenfélét: csiricsárét és konzervatívat, behemótot és aprót, magányost és "csatolt termékest". (Mindenki által ismert, hogy némelyek kísértetiesen hasonlítanak lemeztelenítve a csokinyuszikra). Ott sunnyognak mellettük a krampuszok és hóemberek, angyalok és rénszarvasok, megspékelve pár tonna - megszámlálhatatlan fajtájú - szaloncukorral, ünnepi díszbe öltöztetett nyalánksággal. Átláthatatlan aranyszínű káoszt képezve a 0% zsírtartalmú joghurtok és a disznósajtok között.

A boltokba is berobban november elejére az őrület. Karácsonyfa izzik, zoknik, sapkák, gyertyák, habfürdők, megannyi olcsó lomok lesnek az ártatlan és a nyár melegét lassan felejtő vadakra - akik e sok(k)adalom láttán már maholnap fát akarnak állítani, vagy ha mást nem is, egy villogó angyalkát a tetőre "lőni". Lázban égnek két hónapon át, hogy aztán a szenteste ájultan bontogathassanak.

A korai örömöknek azonban ára van. Mert mire december huszonnegyedikét fog jelezni a naptár, unni fogja az egészet már nagyon ez a díszes sokadalom, és lopva már a húsvétról álmodozik. A városi forgatagba az ünnep előtti napokban csak elvétve szállingózik be, hiszen nem tud már örülni ekkor az illatoknak, fényeknek és szép csendben, lopva ragasztja vissza a "korai fa szikkadó ágaira" az addigra lehullajtott tüskéket.

Pedig elég lenne négy hét, úgy ahogy volt, és ahogy meghirdették. Elég lenne arra, hogy ünnepi díszbe csomagoljuk a fa alá valókat és nem utolsó sorban magunkat.