Szombattól eggyel kevesebb napilapot találhatunk az újságosstandokon, ugyanis a svájci tulajdonú Ringier kiadó megszüntette a Magyar Hírlapot. Jellegzetes színfolt (és színvonal) tűnik el ezzel a magyar újságkínálatból - az érintett újságírók és sok együttérző kollégájuk, olvasójuk tiltakozása ellenére.

Magyar Hírlap néven 1849 óta jelenik meg újság Magyarországon, bár ez a másfél évszázados széria eddig sem volt töretlen. A jelenlegi, negyedik Magyar Hírlap 1968 óta volt olvasható, de ebben a 36 évben is több változást, stílusváltást megélt - emellett elmondható, hogy végig politikai vagy közéleti napilapként funkcionált.

Az utóbbi években-évtizedben az országos terjesztésű napilapok közül talán a Hírlap tudta leginkább politikai függetlenségét megőrizni (vagy kialakítani), ami az eléggé átpolitizált magyar közéletben nem csekélység. Jellemző, hogy az utolsó napokban mindkét oldal prominens képviselői kiálltak az újság mellett - hozzátéve, hogy az őket sem szokta kímélni, mégis fontos értéket képvisel.

Nagy csapás a független magyar újságírás számára a Magyar Hírlap sorsa. Csapás, és egyben intő példa is. Láttunk már médiumokat csődközeli helyzetben, amelyeket az utolsó pillanatban megmentettek valakik (ezért jó dolog valaki kutyája kölykének lenni). A Hírlapot nem húzták ki a slamasztikából a rokonszenvezők. Sok pénz menthette volna csak meg.

Mint megtudtuk, a Magyar Hírlap nem működött gazdaságosan. Nem állta meg a helyét a piacon. Csak ezt a tényezőt figyelembe véve azt mondhatnánk, megérdemelte a sorsát. Viszont, ha végiggondoljuk, hány olyan, egyébként kulturálisan vagy egyéb módon igen értékes termék van, amely a piacon nem állja meg a helyét - nem kommersz (itt: eladható) -, akkor arra juthatunk, hogy ez nem elegendő indok. A piaci verseny szép dolog, de néha nem igazságos.

Az állam egyik feladata, hogy értékeket mentsen, olyan értékeket, amelyek önmagukban nem tudnak boldogulni. Az állam nagy hibája, hogy néha azt hiszi, a megmentett érték egyben megvásárolt érték is. "Ha támogatok valamit, bele is szólhatok a működésébe" - ez a vezérlő gondolat. Ám ez az elképzelés alapvetően hibás. Az értéket önmagáért kell támogatni, hiszen az államot működtető emberek összetétele, pártállása folyamatosan változik, a támogatott eszme viszont maradandó. Maradandó lehet, ha hagyják.

Ki kellene már lépnünk a "valamit valamiért" politikai vadkapitalizmusának mocsarából (amit vicces módon a "szókólld" szocializmus vert belénk), és azt is meg kellene tanulnunk a világ boldogabbik felétől, hogyan kell nagyvonalúnak lenni. Ha ez menne, a Magyar Hírlap is működhetne tovább. Még nem megy...

Addig, amíg megtanuljuk, lesz más olvasnivalónk a Hírlap helyett. Szombathy Pál ex-főszerkesztő és az újság dolgozói ugyanis új napilap kiadását tervezik már holnaptól (természetesen megváltozott címen). Az eszmény tehát megmarad, de hogy életképes lesz-e, az már tőlünk és jövőbeli nagyvonalúságunktól is függ. Addig pedig szurkolunk, és töretlenül hiszünk a független újságírásban.